Page 36 [36]
OCR
KAZAI VIKTOR ZOLTÁN véget a ciklus. Ezért hívtak be engem, hogy beszéljek úgy általában a kizárási szabályokról, ahelyett, hogy elutasították volna a jelentkezőket. 1995-ben aztán kitört a botrány, hogy törvénytelenül nevezték ki az ügynökbírókat, és az egészet a Legfelsőbb Bíróság elnökére, aki egyébként az egész bohózatot végigülte, meg rám akarták kenni. Volt egy parlamenti bizottsági meghallgatás, az egészet arra akarták kifuttatni, hogy Solt Pál a hibás, meg én. Én azért, merthogy megtévesztettem a szerencsétlen jelölteket az óriási szakértelmemmel és tekintélyemmel. Ez az egész színjáték volt, a történet minden résztvevője tudta, hogy én nem vagyok hibás. Ez elég rosszul esett. Mindezek fényében tehát megszületett bennem az elhatározás, hogy felmondok. Azt tudtam, hogy Vastagh Pál nem akarja majd elfogadni a lemondásomat. Úgyhogy akkor közöltem vele a felmondási szándékomat, amikor Párizsból hazafele egymás mellett ültünk a repülőn, mert tudtam, hogy ott kénytelen lesz végighallgatni. Egy darabig még titokban kellett tartani a távozásomat, nehogy kitörjön a balhé, mert erre ugrott volna az ellenzék. Végül persze kitudódott, és lett is egy kisebb botrány belőle a parlamentben. Mindent összevetve azt tudom mondani, hogy ha jobb körülmények között tudtam volna dolgozni, akkor valószínűleg még maradtam volna a minisztériumban. De valójában nem volt éles a váltás, hiszen a kodifikációs munkát még folytattam egy darabig külsősként. K. V. Z.: 1990 és 1997 között államtitkár volt, 1999-től 2007-ig az igazságügyi miniszter személyes tanácsadója. Csak a jelenből visszanézve ennyire meglepő, hogy az Ön szakértelmében és személyében ilyen sok kormány megbízott politikai oldaltól függetlenül? B. K.: Az hiszem én voltam az egyetlen államtitkár, aki egyik kormánytól sem kapott semmilyen kitüntetést. Szerintem ez azt mutatja, hogy kellően erős szakmai integritásom volt. A személyi tanácsadói pozíció viszont másik történet. A "98-as választások után kerülőúton megkeresett engem Dávid Ibolya, aki azt szerette volna, hogy térjek vissza, és legyek közigazgatási államtitkár. Közöltem vele, hogy én nagyon szívesen nyújtok neki szakmai segítséget, de nem akarok újra államtitkári pozícióban dolgozni. Így lettem végül az igazságügyi miniszter személyi tanácsadója. Ez nagyjából abból állt, hogy a miniszterasszonnyal kiutaztunk Bécsbe az ENSZ korrupcióellenes tárgyú rendezvényeire, ahol Dávid Ibolya megtartotta az előadást, majd csendben kivonult a teremből, én pedig válaszoltam a kérdésekre. Ebben a témában ugyanis nagyon otthon mozogtam a COLPI-ban végzett munkám miatt. Amikor pedig jött as: MSZP-SZDSZ-kormány 2002-ben, automatikusan megmaradt a miniszteri tanácsadói címem. K. V.Z.: Ön nem csupán az EJEE-nek való megfelelés érdekében végzett kodifikációs munkálatokért felelt, hanem egyben képviselte is akormányt a Magyarországgal « 34 ¢
