Oldal 33 [33]
OCR
5 ÉN VOLTAM AZ ÖRÖK JELÖLT" — ELETUTINTERJU BARD KÁROLLYAL Emberi Jogok Európai Egyezménye K. V. Z.: Magyarország 1990-ben írta alá az Emberi Jogok Európai Egyezményét, de a ratifikációval még várt az állam pár évet. Önt és Bán Tamást bízták meg annak átfogó elemzésével, hogy milyen jogszabályi változtatásokra lenne szükséges az Egyezménnyel való összhang biztosítása érdekében. 1992-ben jelentették meg az elemzés eredményeit összefoglaló tanulmányukat, amelyben mindössze tizenkét törvény módosítását és egy fenntartást javasoltak a jogalkotónak. Mindössze két évvel a rendszerváltás után nem volt ez túlságosan optimista hozzáállás? Tényleg ennyire jó állapotban volt a magyar jogrendszer? A későbbi tapasztalatok nem cáfoltak rá Önökre? B. K.: Ezt a tanulmányt a saját kezdeményezésünkre írtuk meg. Erre senki nem kért föl minket. A célunk alapvetően az volt, hogy feltérképezzük, milyen jogszabályi változtatásokra van szükség még az Egyezmény ratifikációja előtt. Ennek eredményeként valóban javasoltunk tizenkét törvénymódosítást. Azért csak ilyen keveset, mert azt néztük, hogy milyen rendelkezéseket nem lehet az Egyezménnyel konform módon alkalmazni. A fenntartás a szabálysértési törvényre vonatkozott, mert azt láttuk belülről, hogy a Belügyminisztérium úgysem fogja belátható időn belül korrigálni. Valamint a kárpótlás kapcsán született még egy politikai deklaráció. Ez utóbbi egyébként fölösleges volt, hiszen a Magyarországra nézve történő hatálybalépése előtt bekövetkező jogsértésekre nem alkalmazható az Egyezmény. Hogy túlságosan optimista lett volna a következtetésünk? Lehet, hogy igaza van. De ez nagyon alapos munka volt, és tüzetesen átnéztük a strasbourgi esetjogot. Én például a kinevezésem után még egy ideig Freiburgban maradtam, onnan minden héten átmentem Bernbe, hogy Stefan Trechsellel (az Emberi Jogok Európai Bizottságának egyik tagjával), aki jó barátom volt, egyeztessek. Fondüzgetés és borozgatás közben végigmentünk az összes lehetséges forgatókönyvön, hogy kerülhet a magyar jog konfliktusba az Egyezménnyel, és átnéztünk minden olyan szabályt, amely nekem gyanúsnak tűnt. Az akkori esetjogból az következett, amit mi írtunk. A jogalkalmazás miatt természetesen történtek elmarasztalások, de a jogszabályok szövege miatt nem. K. V. Z.: Egy 1992-ben megjelent publicisztikájában azt írta: , Úgy tűnik, hogy az Európába megtérés unalomig skandált jelszava is megtette hatását: a korlátoltságot erénnyé emelő provincializmus, a kivülröl érkezé birdlatot a »beliigyekbe való beavatkozdsnak« minésité felfuvalkodottság a vártnál gyorsabban kopnak ki politikai kultúránkból." Ehhez képest egy 2017-es cikkében, amelyet Bárd Petrával együtt jegyez, így összegzik az Egyezmény huszonötéves magyarországi alkalmazását: „[A ratifikaciö öta] elsősorban a Magyarországgal szemben született ítéletekre reagált a magyar törvényhozás, míg a jogrend szisztematikus, proaktív, az egyezménysértést megelőző vizsgálatára nem került sor és kifejezetten egyezménykonformitást + 31 +
