Oldal 25 [25]
OCR
5 ÉN VOLTAM AZ ÖRÖK JELÖLT" — ELETUTINTERJU BARD KÁROLLYAL K. V. Z.: Ön már említette a Jogtatók csapatának pár tagját. Hozzá lehet még tenni Lenkovics Barnabás vagy Pokol Béla nevét. Mind olyan személyek, akik a hazai jogi-politikai elit meghatározó alakjaivá avanzsáltak kutatóként, ügyvédként, ombudsmanként, alkotmánybíróként stb. Így utólag visszanézve könnyű lenne úgy tekinteni a Jogtatókra mint egyfajta elitkeltetőre. Kíváncsi vagyok, Ön hogyan látta ezt a közösséget akkor. Ez elsősorban a játék öröméről szólt, vagy pedig a kapcsolatépítés egy formájaként működött? B. K.: Ez azért zárt közösség volt, nem mindenki volt tagja, aki később pozícióba jutott. És biztos, hogy nem csupán a futballról szólt. Ha így lett volna, akkor nem hiszem, hogy mindenki tagja maradt volna a Jogtatóknak. Ahogy azt említettem, mi baráti társaság is voltunk, olyan közösség, amelynek tagjai tudták, hogy egymás között szabadon beszélhetnek mindenről. A fiatal oktatók között volt olyan, aki előtt vigyáztam arra, hogy mit mondok. Ilyen a Jogtatókban sosem fordult elő. Ezen kívül ez a társaság rendkívül szellemes emberekből állt. Olyannyira, hogy valamelyik szilveszteri kabaréba meghívták a csapatot fellépni. Én sajnos ezen a fellépésen nem tudtam részt venni, mert a felvételkor Helsinkiben voltam. Azóta sem tudom, pontosan hogyan terjedt el a hírünk. Ami a későbbi karrierutakat illeti, arra emlékszem, hogy egy-két csapatgyűlésen eljátszottunk azzal a gondolattal, mi lenne, ha belőlünk állna a kormány, és kiosztottuk az egyes tárcákat egymás között. Mindannyian Jutasit tartottuk alkalmasnak a miniszterelnökségre. Nekem pedig az igazságügyi tárcát szánták minden alkalommal. De ez természetesen csak vicc volt. Szerintem senki nem sejtette előre, hogy milyen pályát fog befutni a szakmában. Kukorelli és én voltunk azok, akik a leghosszabb ideig hűségesek maradtunk az egyetemhez. A többiek elmentek dolgozni a Társadalomtudományi Intézetbe, a Miniszterelnöki Hivatalba stb. Közben azért természetesen tanítottak, de ők hamarabb érezték úgy, hogy az egyetemi világ túl szűk számukra. KORAI KUTATÓI KARRIER K. V. Z.: A futball ugyanakkor nem térítette el a tudományos pályától. Sőt, a kettő még össze is kapcsolódott bizonyos értelemben. Úgy tudom, hogy az Ön szervezésének köszönhetően indult egy hosszú éveken át tartó ,csereprogram" a Bécsi Egyetem és az ELTE fiatal oktatói között. Egyik évben Önök mentek Bécsbe, másik évben az osztrák kollégák látogattak el Budapestre. Számomra úgy tűnik, hogy ez a kezdeményezés legalább annyira szólt a fociról, mint a tudományos eszmecseréről. Meséljen arról, hogy mi volt ennek a ,csereprogramnak? a célja, és pontosan miből állt ez az együttműködés a két egyetem között! +23 +
