Oldal 181 [181]
OCR
180 | Digitális média és történetmesélés a felsőoktatásban a stigmatizált helyzet, a társadalmi diszkrimináció és a magány. A páciensek úgy érezték, a betegség teljes mértékben befolyásolja életük minden szegmensét. Majd megkeresték azokat a pontokat, melyek kapaszkodót, kiutat jelentettek ebből az állapotból: egyesek a segítő szervezeteket nevezték meg, míg mások a család, a partner elfogadását. A módszer segítségével eltávolodtak a negatív énidentitástól, javult az önértékelésük, és negatív érzelmeik kontrollja is. A csoporttagok a célok és a perspektíva megfogalmazása révén tudatosították magukban saját ágenciájukat, cselekvőképességüket kiterjesztették egyéni és később társadalmi aktusokra is (Willis, Frewin, Miller, Dziva, Mavhu & Cowan, 2014). A terápiás hatás a résztvevők szerint egyertelmü volt tanzäniai HIV-pozitiv gyerekek eseteben is, ahol a Story Circle-t hipotetikus, jövőorientált szövegek közös létrehozása követte, melyeket eljátszottak és fölvettek a gyerekek. Stigmatizált, marginalizált helyzetüket próbálták optimistább nézőpontból értelmezni, minek hatására a gyerekek elkezdték tervezgetni saját jövőjüket (Duveskog, Tedre, Sedano & Sutinen, 2012). A facilitátor a terápiás hatáson túl még arra is ráirányíthatja a csoporttagok figyelmét, hogy digitális történeteik megosztásával segíthetnek azoknak a sorstársaiknak, akik hasonló élethelyzetbe kerültek, hiszen a digitális történetek - demonstratív erejüknél fogva - oktatási vagy prevenciós segédanyagként is funkcionálhatnak. A StoryCenter által életre hívott Silence Speaks program 2002-től foglalkozik gender-, közegészségügyi és emberi jogi témákban készült digitális történetek publikálásával és az ezekhez készített oktatóanyagok terjesztésével. A Silence Speaks-csoportok munkájához több esetben kapcsolódik ún. narratív terápia vagy művészetterápia. A szerző a legtöbb esetben felvállalja videója online publikálását, gyakran kerülnek ezek a tematikus gyűjtemények vitafórumok, konferenciák diskurzusaiba, társadalmi cselekvésre ösztönözve a közönséget (Hill, 2008). Hosszú távú terápiában részt vevőknek és családtagjaiknak is segítség lehet a DST. Pszichiátriai betegséggel élő személyek családtagjai (n—6) készítettek digitális történetet, amely rendkívül fájdalmas, kimerítő és újratraumatizáló folyamat volt. A csoporttagok közösen újraélték veszteségüket, támogatták egymást a történetek meghallgatásával, és összehasonlíthatták, megvitathatták élményeiket. A folyamat segített a csoporttagoknak átértékelni életkörülményeiket és képességeiket. A kliensek felülvizsgálták élettörténeti narratívájukat, amelyet a műhelymunka után már nem veszteségek sorozataként láttak (Shea, 2018). 3.3. Szociälis segitöszakmäk Számos kísérlet és kreatív projekt látott napvilágot, amelyben segítő foglalkozású szakemberek a DST segítségével értek el változást klienseiknél és tágabb társadalmi összefüggésben is. A hat ország együttműködésével megvalósuló, kétéves időtartamú Silver Stories programban idős emberek készítettek digitális történeteket. A humanista gerontológia személyközpontú interdiszciplináris terület, amely a pszichológia, az ant
