Oldal 176 [176]
OCR
V. Digitális média és történetmesélés a felsőoktatás kurzusaiban | 175 rolljaban (Urgesi, Mattiassi, Buiatti & Marini, 2016). Elbeszélések csoporton belüli megosztása, megvitatása, tartalmakhoz fűződő személyes élmények megfogalmazása, mások tapasztalatainak meghallgatása érzelmi érintettséget idéz elő, a narratívaalapú tanulás tehát fokozza a tanulók és a hallgatók tanulási folyamatba történő bevonódását, akik megtanulnak bizalommal odafigyelni egymásra, filmjüket maguknak és a hallgatóságnak egyaránt készítik. Felelősnek érzik magukat az alkotás minőségéért, a feldolgozandó tartalomnak ezért tartós figyelmet szentelnek (Lanszki, 2017). A narratívum művészeteit, legyen az a dal, a dráma, a regényírás, a színház, a legtöbb iskola szükséges rosszként kezeli, pedig az oktatás sikeressége a tanulók narratívaérzékenységének fejlesztésén is múlik. Éppen ezért a társadalom- és a humán tudományok, közelebbről az irodalom, a történelem, a dráma és a jog diszciplínáit összefogva új perspektívákat lehetne nyitni az oktatásban a narratívumok tevékeny megismerésével. Az elbeszélésekben olyan standard valóságesszenciák tárulnak fel, amelyekben vannak szabályszegések és változtatások is, amelyek elvezetnek oda, hogy a tanulók kritikusan viszonyuljanak, és releváns kérdéseket tegyenek fel (Bruner, J., 1996). A DST tanárképzésbe történő integrációjával a tanárjelöltek többszintű fejlesztése valósítható meg. A folyamat szerves része a források felkutatása és szelekciója, melyeket a hallgató egyéni reflexióin keresztül szűr meg és rendez elbeszéléssé. A narratívaalkotás során a hallgató kontextusba helyezi az üzenetet, és logikai kapcsolatot keres, elbeszélésében megjelenik belső logikája, tehát az, hogy a narratív szerkezet segítségével hogyan fűzi ok-okozati láncolattá a felkutatott tartalomfragmentumokat. A megismerés hatékony formáját teszi tehát lehetővé a módszer, ugyanis a hallgató nem kész magyarázatot kénytelen befogadni, hanem értelmezi a meglévő magyarázatokat, és kiegészítheti ezeket saját perspektívájával is, amennyiben megfeleltetést keres saját világával, és önmaga számára fogalmazza meg története konklúzióját. A DST kokreatív módszere ugyanakkor kiválóan alkalmas a reflektív, kritikus gondolkodás, valamint a szociális kompetencia fejlesztésére. A DST lehetőséget biztosít az interkulturális kommunikációra, a csoporttagok kulturális és társadalmi sokszínűségének reprezentálása által, mivel heterogén összetételű csoportok tagjai közötti elfogadást, pozitív attitűdváltoztatást segít elő. A hallgatók szemléletváltását és empatikus képességeinek fejlesztését sikerült elérni abban a spanyol kísérletben, amelyben az egyetemisták úgy szembesültek szíriai menekültek élettörténeteivel, hogy DST segítségével kellett feldolgozniuk a sajtóban található narratívákat (Diaz, 2016). Egy interkulturális kísérletben egymástól távol élő hallgatóknak az volt a feladata, hogy készítsenek digitális történetet a másságról. A digitális történetek készítése közben a hallgatók eltávolodtak választott témájuk mainstream, szetereotíp megközelítésétől, és nőtt a közösség tagjainak egymás iránti toleranciája (Grant & Bolin, 2016). Az empátia fejlesztése fontos nevelési cél a pedagogusképzésben. A DST segit a hallgatóságnak mások helyzetébe beleélni magát, más emberek perspektívájából szemlélni a világot. Reyes és Brinegar (2016) kísérletében egyetemisták (n-6) ké
