Oldal 175 [175]
OCR
174] Digitális média és történetmesélés a felsőoktatásban Az ELTE Minor Média/Kultúra Kutatóközpontja a kisebbségi csoportok, elsősorban a magyarországi romák médiareprezentációját és önreprezentációját kutatja. A részvételi filmezés a hátrányos és marginális helyzetű fiatalok önmegjelenítése és egyben narratív közösségi akció is, melyben a közreműködők a többségi csoport tagjaival - tehát akár a hallgatókkal - együtt alkotnak, tanulnak és demokratikus természetű aktusban vesznek részt. A folyamat akciókutatás keretein belül alkalmas arra, hogy a hallgatók médiaantropológiai szempontú elemzéseket végezzenek. A videók megoszthatóak a közösségi médiában, a kisebbségi csoport hiteles médiareprezentációjaként (Müllner, 2020). A közösségi mozgóképkészítés támogatható DST-vel, ami Alexandra (2017) szerint a dokumentarista fotóesszé és az etnográfiai film között helyezkedik el. Előbbi állóképek egymásutániságából készülő audiovizuális alkotás, utóbbi pedig az antropológiai terepmunkát kísérő videóalapú, reflektív jegyzetelés (Pócsik, 2012). Az újságíró személyessé tehet adatkorpusz-elemzésen alapuló narratívumot egyéni élethelyzetek bemutatásával, amelyhez a digitális történetek és a közösségi videók web 2.0-ás felületen történő megosztása frappáns transzmédia-kiegészítésként szolgál. A DST integrációja a média- és kommunikäciéelméleti képzésbe mindezen kivil a hallgatök kepessegfejleszteset is szolgálja, ugyanis a storyboard készítésével, képek, hangok és videók szerkesztésével a verbális és vizuälis narräcié lényegkiemelő és reflektív módját gyakorolják. 3. TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK 3.1. Pedagógusképzés A tanári eredményesség elérése érdekében a pedagógusképzés fő célja a hallgatók nézeteinek és elkötelezettségének fejlesztése, amelynek előfeltétele, hogy a tanárjelöltek aktívan vegyenek részt a tanulási folyamatban. A pedagógusképzésben ideális esetben a hallgatók megtapasztalják, hogy képesek saját tudásuk konstruálására, tanulásuk önszabályozására (Falus, 2004). Vitatott kérdés annak meghatározása, hogy milyen a jó tanár, miért eredményesebbek egyesek másoknál. Azzal kapcsolatban azonban viszonylag nagy az egyetértés, hogy a leendő és a már pályán lévő pedagógusok gyakorlati rátermettségének fejlesztése a különböző kompetenciák fejlesztésén keresztül valósulhat meg. A jó pedagógus ismérvei sokfélék, sokdimenziósak. Nemzetközi keretrendszerek (ISTE, DigCompEdu) és modellek (TPCK, SAMR) definiálják, milyen az optimális tanári képességrepertoár (lásd IV. rész). A tanárképzésben alapvető feladat a reflektív gyakorlat kialakítása (Szivák, 2010) annak érdekében, hogy a tanárjelöltek a tanítási-tanulási folyamat tágabb kontextusait is értelmezni tudják, reflektálva saját pedagógiai gyakorlatukra is. Történetek befogadása képi és verbális szinten is stimulálóan hat agyunk bal oldali alsó frontális területére, mely fontos szerepet játszik érzelmi válaszaink kont
