Oldal 171 [171]
OCR
170 I Digitális média és történetmesélés a felsőoktatásban A narratív struktúrában történő alkotás a filmművészeti képzésben a forgatókönyvírás-kurzuson a kreatív gyakorlatokban való részvétellel valósul meg, amely során a hallgatók a forgatókönyvírói eszközök segítségével bontakoztatják ki filmötletüket kész forgatókönyvvé. A filmi elbeszélés sajátosságainak ismerete azonban nemcsak fikciós forgatókönyvek írásakor hasznos, hanem dokumentumfilmes tanulmänyok esetén is. Mär a Budapesti Iskola ’70-es &vekbeli dokumentumfilmjeinel kialakult az a tendencia, hogy a bemutatott személy élettörténete is feltárult a filmben. Ilyen volt a Cséplő Gyuri, amelyben föltárult a főszereplő magánélete és gondolkodásmódja, amely reprezentatív volt a vele azonos szociokulturális hátterű populáció szempontjából. Az ilyesfajta megjelenítés a nagyfokú érzelmi azonosulást szolgálja. Ez a tendencia folytatódott a magyar dokumentumfilm történetében, különösen Almási Tamás munkásságában (Stőhr, 2019)." A narratív dokumentumfilmekben feltáruló élettörténetek a történelem és a társadalomismeret tantárgypedagógiájának oktatásában is felbecsülhetetlen értéket képviselnek. A nonlineáris vagy elágazásos elbeszélésű interaktív digitális elbeszélések elemzése is bekerülhet a forgatókönyvírói kurzus tematikájába, mivel számos digitális alkalmazás lehetővé teszi, hogy az elbeszélés moduláris felépítését jól követhető módon vizualizálja alkotója (lásd II. rész 4. fejezet). Bár a technikai médiumok a film- és fotóművészethez kapcsolódó képzésekben mindig is jelen voltak, mára már a művészeti felsőoktatás minden területén megjelentek. Az előadó-művészeti kutatási-oktatási intézményekben folyamatos a narrációk archiválása, és a hallgatók saját alkotásaik digitális szerkesztését is megtanulják. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen vizuálistörténetmesélés-kurzuson sajátíthatják el a hallgatók a storyboard- és képregénykészítés legújabb, digitális technikáit. A Magyar Táncművészeti Egyetemen médiaismeret-kurzuson fejleszthetik a hallgatók hang- és videóvágáshoz szükséges eszközhasználati ismereteiket. A művészeti egyetemek hallgatóinak erős a szakmai elhivatottságuk, amely folyamatos szakmai önreflexióval társul. A hallgatók erős motivációt éreznek érzelmeik, gondolataik művészi alkotáson keresztüli kifejezésére. Táncművész pályára készülő hallgatók szakmai életúttörténetüket, motivációikat és terveiket digitális történetek formájában fogalmazták meg. A műhelymunka alkalmat adott nekik a szakmai számvetésre, az újmédia-eszközökkel történő önkifejezésre és arra is, hogy egymás alkotásaira reflektáljanak. A digitális történet önmagában véve is alkotás, ráadásul többszörös reprezentáció, mivel képi, zenei és szöveges elemekből áll. A DSTvel a hallgatók megtanulták, hogyan verbalizálják és szintetizálják gondolataikat, és hogy hogyan állítsák a róluk készült színpadi fotókat az online önmegjelenítés szolgálatába (Lanszki, 2016c). A DST műfajelmélet oktatására is alkalmas a mimetikus művészetek, a tánc, a film és a színháztudományok kurzuskínálatában. A ds106 online kurzusában a § Ilyen például a Sejtjeink, amely a mesterséges megtermékenyítéssel próbálkozó párok megpróbáltatásait mutatja be, vagy az életrajzi visszaemlékezésekben bővelkedő Ítéletlenül című munka, melyben a Kistarcsán politikai okokból elítélt nők élettörténetei tárulnak fel interjúkon keresztül (Stőhr, 2019).
