Oldal 170 [170]
OCR
V. Digitális média és történetmesélés a felsőoktatás kurzusaiban ] 169 venni a narratív kontextust is, mivel az ilyen narratív konstellációk mindig erősebb hatást fejtenek ki. A kurrens gazdasági narratívákat Shiller szerint a döntéshozóknak évente kellene gyűjteni, a különböző szocioökonómiai hátterű csoportokkal felvett fókuszcsoportos interjúk, prédikációkból nyert narratív elemek, személyes levelek, naplók, valamint közvéleménykutatási eredmények összesítésének segítségével. 2. BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYOK ÉS MŰVÉSZETI FELSŐOKTATÁS 2.1. Narratívumok alkotása a bölcsészettudományi és művészeti felsőoktatásban A történetmesélés a bölcsészettudományi kurzuspalettán a filológiai, filozófiai és művészetelméleti szakok kínálatában jelenik meg. Ezeknek a kurzusoknak a tematikája a különböző korszakok képző- vagy mozdulatművészeti, zenei, irodalmi és filmi narrációinak elemzésére épül. Az interpretatív szemléletű tantárgyak mellett azonban jó néhány egyetem hirdet kreatívírás-, valamint akadémiaiírás-kurzust, amelyeken a hallgatók megismerkedhetnek a szépirodalmi műfajok és az akadémiai publikációk formai és stiláris jellegzetességeivel. A kurzustematikák része, hogy a hallgatók adott formai keretek között megalkossák saját szövegeiket. A művészeti felsőoktatás azonban számos olyan kurzust kínál hallgatóinak, amelyen megtanulhatják, melyek művészeti águk reprezentációinak esztétikai konvenciói, és ezek mennyiben alkalmasak az önkifejezésre. Ezeken a kurzusokon a hallgatók megismerik az önkifejezés formajegyeinek hatásrendszerét, valamint elsajátíthatják azt is, hogy milyen eszközökkel tudják érzelmeiket, gondolataikat a befogadók számára is érthető módon kommunikálni. Az alkotásra épülő kurzusokat kiegészítik a művészetelméleti stúdiumok, amelyek történeti szemléletmódddal és interpretatív módon reflektálnak a művészeti ág eddig született alkotásaira. Főleg a művészeti felsőoktatásra jellemzőek azok a kurzusok, amelyek keretében a hallgatók maguk is alkotáson keresztül sajátítanak el készségeket vagy ismereteket. A vizuális művészetek, mint a szobrászat, a fotóművészet, a grafika és az építészet területén a hallgatók a reprezentáció technikai módszereit és az önkifejezéshez szükséges eszközhasználatot műtermi, mester által facilitált alkotótevékenységek révén sajátítják el. A zeneművészeti kurzusok nagy része a komponált zeneművek magas szintű technikai reprodukciójának fejlesztését célozza meg, és az előadóművészeti képzésekben is jellemző, hogy a hallgatók képességeiket nagy alkotók színdarabjaiban és koreográfiáiban fejlesztik. Emellett megjelennek az egyéni és csoportos alkotást támogató, sajátélmény-alapú kurzustematikák is, a vizuális művészeti képzéshez hasonlóan mester által vezetett műhelymunka formájában. Ilyen kurzusok jellemzően a zeneszerzési gyakorlatok, a partitúragyakorlatokon alapuló ellenpontkurzusok és a koreográfiakészítési gyakorlat. Az előadó- művészeti egyetemek képzésében ezenfelül megjelennek még az improvizációs gyakorlatok is — úgy a színművészeti, mint a zene- és táncművészeti intézményeknek a kurzuskínálatban.
