Oldal 139 [139]
OCR
138] Digitális média és történetmesélés a felsőoktatásban feszességének, a multimédiás adatokkal való kreatív tevékenységeknek, illetve a nagymértékű tanulói bevonódásnak volt tulajdonítható (Reyes Torres et al., 2012; Karakoyun és Yapici, 2016; Karakoyun és Kuzu, 2016). Az érzelmi bevonódás és a képi kommunikáció lehetősége kedvezően hatott sajátos nevelési igényű tanulók figyelmére is (Yussof et al., 2012; Matos et al., 2015; Ying et al., 2016), de a DST-vel történő matematikai feladatmegoldás fejlesztette óvodáskorú gyerekek figyelmét is (Preradovic et al., 2016). Gimnazisták matematikai problémákat jelenítettek meg valós kontextusban digitális történeteikben, feladattartásuk a teljes folyamat alatt egyenletesen feszes volt (Gould & Schmidt, 2010). A kognitív megismerés narratív sémarendszere elősegíti a tartalom mélyebb raktározódását és könnyebb előhívását is. A DST tevékenységközpontú, narratíva segítségével történő tartalomrendszerező eljárás, amely ilyenformán elősegíti az információk mély beágyazódását (deep learning) (Sadik, 2008; Xu et al., 2011). A DST képfeldolgozó szakasza és a produktum vizuális megjelenése pozitívan hat a vizuális memóriára, míg a szövegalkotás a hosszú távú memóriában történő elraktározást szolgálja (Sarica g Usluel, 2016). A digitális történetek készítése és befogadása ugyanakkor a multiszenzoros jellegnek köszönhetően a tartalmak mélyebb bevésését is támogatja (Matos et al., 2015). A tartalomszervezés kiváló eszköze a DST, mert segít az ismeretelemeket logikus egységbe olvasztani (Robin, 2008; Hung et al., 2012). A kontextualizált tanulás révén lehetővé válik a kategóriák mentén történő információlehorgonyzás, amely nemcsak a mélyebb elraktározásban, hanem a könnyebb előhívásban is segítséget nyújt (Bandi-Rao & Sepp, 2014). A mély beágyazódás ugyanakkor köszönhető annakis, hogy a tartalom(re)konstrukció kreatív munkafolyamat során valósul meg, amelyben az alkotó saját nyelvezetével fogalmazza meg az elméleti tudást. Ohler (2013) szerint a történetmesélés azért is hasznos az oktatási folyamatban, mert az emlékezetbe vésést a történet által előidézett érzelmi hatások is segítik. Di Blas és Paolini (2013) nagy mintán (n-2900), általános iskolás tanulók körében végzett kutatása során megállapította, hogy a DST segíti a tanulók figyelmének tartós fenntartását és a tartalmak mélyebb megértését az információk rendszerezett elraktározása révén. Az olasz helyismereti PoliCultura kezdeményezésben olyan osztályok vehettek részt, amelyek az anyaggyűjtés során meginterjúvoltak minimum egy szakembert, egy családtagot, és meglátogattak legalább egy helyi kulturális intézményt. A részvétel további feltétele volt, hogy az egész projektet közösen, osztályszinten, a tanulás formális és informális színtereit is kihasználva kellett létrehozni a tanulócsoportoknak, amelyek ingyenes hozzáférést kaptak a saját fejlesztésű online keretrendszerhez (1001 Stories), mely tartalmazta a szöveg felépítésének sablonját, és ahová fel lehetett tölteni az elkészült videókat is. A vizsgálatok eredménye alapján a pedagógusok szerint a DST-vel feldolgozott téma jobban elraktározódott, a memóriából könnyebben előhívhatóvá vált. A tanárok a kognitív képességekre gyakorolt pozitív hatásokat több tényezőnek tulajdonították, melyek a következők voltak: 1. a környezet felfedezése nem esetlegesen történt, hanem az általuk előre megtervezett lépések alapján; 2. miközben a tanulók egy családtagot
