Oldal 134 [134]
OCR
IV. Történetmesélés és a 21. századi tanulás ] 133 mukra. A tanulók már nemcsak offline, kontaktformaban, a tanulas formalis szinterén jutnak információkhoz, hanem az internet nyújtotta lehetőségekkel, asztali számítógépük és okoseszközük alkalmazáskészletének segítségével a végtelenségig bővíthető tanulási környezetük (Ollé, 2017). Az így kiterjesztett tanulási környezetre jellemző, hogy adatbázisként, művelet-végrehajtóként, interaktív interfészként is működik egyszerre, amennyiben delokalizált, különböző médiaformátumú tartalmak korlátlanul érhetőek el általa, rendszerezési, matematikai, szerkesztési funkciókat is ellát, illetve csatornát biztosít a virtuális tanulói kooperációhoz és kommunikációhoz (Komenczi, 2013). Mindez átalakítja a tanári tudásmonopóliumra vonatkozó hagyományos definíciókat. Az internet előtti időkben, ahagyományos oktatásban a tanártól, a tankönyvekből és a könyvtárakból származtak a megbízható, ám mennyiségében korlátozott ismeretek, ezzel szemben napjainkban a világhálón számtalan forráshoz hozzáférnek a tanulók. Narratív információforrásnak egyaránt tekinthetőek a tankönyvek, a pedagógus elbeszélése, az online, nyitott hipertextek, a nyílt forráskódú képek és a multimédiás tartalmak. A tanulók hétköznapi eszközhasználatából és keresési rutinjaiból fakad, hogy erősen heterogén színvonalú információkhoz férnek hozzá korlátlanul. Ezért a pedagógus az, aki továbbra is szakmai referenciapontként szolgáltat ismereteket, és emellett az adatszmogos, digitális véleménybuborékokban élő tanulóknak utat mutat a valóban releváns és megbízható források megtalálásához. A tanár mértékadó szerepe ma fontosabb, mint valaha, ugyanis a digitálismédia-felületeken aktív tanulóinak tartalomszervezését a háttérből mentorálva segíti, visszajelzéseket ad a tanulók digitális tartalomszelekcióját, -előállítását és online társas kommunikációját illetően. A tevékenységközpontú integrált tanulási környezetben az interaktív együttműködés feltétele, hogy a tanítás-tanulás minden szereplője ismerje a digitális eszközök és médiumok funkcióit, azok alkalmazási lehetőségeit és korlátait, valamint úgy online, mint offline kommunikációját a hatékony, asszertív és etikus hozzáállás jellemezze. A technológiai integrációval megvalósuló tanítás és tanulás tehát előfeltételezi bizonyos tanári és tanulói kompetenciák meglétét, a technológia hozzáférhetőségét és az eszközhasználat magas szintjét. A tanári tervezést elősegítendő számos modell, koncepció látott napvilágot, amelyek közül az alábbi fejezetekben azokat vesszük górcső alá, amelyek által a digitális technológia segítségével megvalósuló történetmesélés is értelmezhető. A modellek áttekintését megelőzően azonban elhelyezzük a digitális eszközökkel létrehozott narratívaalkotást a legújabb tanuláselméleti megközelítések, a konstruktivizmus és a konnektivizmus rendszerében, továbbá összegezzük azoknak az empirikus kutatásoknak az eredményeit is, amelyek a digitális elbeszélések alkotásának hatását vizsgálták.
