OCR
1321] Digitális média és történetmesélés a felsőoktatásban Az internet és a komputációs környezet interaktív információszolgáltató és kommunikációs platformot biztosít a teljes narratívaalkotási folyamat során. A világhálóra kapcsolt digitális eszközök alkalmasak az adatok tárolására és szerkesztésére, valamint a kommunikációt és a kollaborációt is lehetővé teszik. A digitális elbeszélések készítéséhez szükséges a fizikai hardvereszközök (mint például az okostelefonok vagy az asztali számítógépek), valamint az offline és online szoftverkörnyezet használata is. A narratívum létrehozásához a hallgatók forráskutatást végeznek, amely során a hipertextes és multimédiás információs környezetből kiválasztják forrásaikat, amelyeket asztali számítógépen vagy felhőalapú tárhelyeken tárolnak. Az információk feldolgozása és a verbális, képi vagy audiovizuális elbeszélés szerkesztése szoftverek segítségével történik. Ezek a kreatív műveletek kontaktóráktól függetlenül, saját időbeosztás alapján is elvégezhetőek. Az online környezet lehetővé teszi, hogy az alkotási folyamatot végigkísérje a hallgatók interaktív online kommunikációja és/ vagy kooperatív alkotótevékenysége, valamint hogy a narratívumok az internetes megosztás révén publicitást kapjanak. A halmazok metszéspontjában az elektronikus eszközökkel megvalósított tanítás és tanulás esszenciája található. Az oktatás csak a lépések és az eszközök pontos tervezésével valósítható meg, mely során az oktatónak a modularitás, a szekvenciális felépítés elvét kell követnie és a digitális rendszerek integrációját is meg kell valósítania. Komenczi (2013) az elektronikus tanulási környezetet tehát nem a hagyományos tanulási környezetek alternatívájaként képzeli el, hanem új, az információs társadalomra jellemző elektronikus eszközökkel kiegészülő tanulási környezetnek tartja. A digitális narratívumok létrehozása esetén sem választhatóak szét a kontakt-, termi tanulási környezetben és az online térben megvalósuló tanulási tevékenységek. A kontakt-, termi oktatási környezet kiegészül hálózattal támogatott oktatási környezettel, akár intézményi eszközök, akár a hallgatói mobileszközök használatáról van szó, sőt, a teljes folyamat az intézmény online tanulástámogató keretrendszerével (Learning Management System = LMS) vagy virtuális környezettel (például Second Life) is támogatható. A digitális technológia terjedése lehetővé teszi az integrált tanulási környezet létrehozását, amelyben a technológia igazodik a személyes kapcsolatokra épülő, kontakttanórai tevékenységekhez. A tanórai kommunikáció, az információmegosztás és a kreatív alkotás céljaihoz hozzá lehet rendelni a digitális technológia eszközeit és az internet adekvát funkcióit a tanulási eredmény optimalizálása érdekében. A tanulás hatékonysága integrált tanulási környezetben is a tanulói és tanári döntésektől, a tanulóközösség interaktivitásának mértékétől, a tevékenységek minőségétől és mennyiségétől, valamint a tanulók bevonódásának mértékétől függ, nem pedig az alkalmazott médiumtól és eszköztől. A valódi bevonódás következetes pedagógiai tervezéssel és megvalósítással kialakított tevékenységközpontú oktatással érhető el (Ollé, 2015). A 21. század tanulói számára magától értetődő, hogy digitális eszközeikkel használják az internetet, amely könnyen elérhető, ám mennyiségileg behatárolhatatlan és minőségileg nem feltétlenül megbízható adat- és információforrást jelent szá