Oldal 130 [130]
OCR
IV. Történetmesélés és a 21. századi tanulás Környezetünk narratív úton történő megismerése az emberi tanulás egyik alapvető formája (Bruner, 1986), hiszen az embert érő számtalan információ közül a legrelevánsabb elemek kiválasztása, azok ok-okozati sorrendbe állítása, a konklúzió megjelenítése a könnyebb érthetőség, értelmezhetőség és elraktározás záloga. Az elbeszélői szerkezetek az emberiség történetében különböző formákban, médiumokon és funkciókkal járultak hozzá a tudásátadáshoz. Aebli (1951) rendszerét alapul véve Nahalka (2004) kronológiai rendszerben tekinti át az információátadás pedagógiai paradigmáinak változásait. Megkülönbözteti egymástól az ókor és a középkor ismeretátadásra alapozó didaktikáját, az empirizmus korában kiteljesedő szemléltetés pedagógiáját, a cselekvés pedagógiáját a századfordulón és napjaink meghatározó pedagógiai paradigmáját, a pedagógiai konstruktivizmust. Az ókori szóbeli ismeretátadás a szövegek szó szerinti megtanulását és annak előhívását foglalta magában. Lokális csoportok történetei, valamint a mesék és a mondák szóbeli szájhagyományozással terjedtek, de teljes szövegek megtanulásával és továbbadásával maradtak fenn Homérosz eposzai és a Biblia is. Az előre feldolgozott, narratív sémába rendezett tudás interperszonális kommunikáción keresztül, a nyelv segítségével hagyományozódott át. A memoriterekkel történő tudástranszfer nemcsak az ókorban, hanem a középkorban is domináns paradigma volt, sőt a szóbeli ismeretátadásnak ez a formája még ma sem idegen a szervezett oktatás világában. Comenius (1658) didaktikája azonban áttörést hozott, hiszen gyakorlatában a verbális tartalmak mellett megjelentek a szemléltető képek. Comenius (1657) az empirizmus korának alapeszméjéből indult ki, és a megismerésben az érzékszerveken keresztüli megtapasztalást, azon belül a megfigyelést tartotta elsődlegesnek. merés szolgálatába állított. A 20. század fordulóján a szóbeli ismeretátadás és a szemléltetés mellett korszakalkotó, új paradigma, a cselekvés pedagógiája jelent meg a reformpedagógiai irányzatokban. Dewey nézetei a tanulás formális környezetébe is behozták a tanulóközpontú, tapasztalati, tehát együttműködésen, reflektív dialógusokon és közös alkotáson alapuló pedagógiai szemléletet. A tanulási folyamat célja, hogy a tanulók kíváncsiságuknak és játékosságuknak köszönhetően aktívan részt vegyenek a tanulási folyamatban. Az érdeklődést azzal lehet fenntartani, ha a tanuló megtapasztalja, hogy érdeke fűződik a tanulás kimeneteléhez, és érzi, hogy nem hiába fektetette be energiáit a tanulásba. Dewey pedagógiájának alapgondolata, hogy a tanulók nyitottan és felelősségteljesen viszonyuljanak saját szociális interakcióikhoz és krea
