Oldal 119 [119]
OCR
118] Digitális média és történetmesélés a felsőoktatásban tehát a kutató kénytelen a vizsgálat számára meghatározott időszakaszt kijelölni. A kinyert adatkorpusz ugyanakkor hatalmas lehet, amelynek elemzéséhez mesterségesintelligencia-szoftver hasznalata sztikséges. Az adatszerzésen túl a kihívást az adatok elemzéséhez használatos módszer kiválasztása jelenti. A netnográfia, azaz az internet tartalmainak vizsgálata nem tekinthető önmagában kutatási módszernek, mivel azt minden esetben a tudományterülethez illeszkedő kutatási paradigma és a kutatási cél határozza meg. A forrásokat megközelíthetjük az antropológia paradigmája felől, és kulturális tartalmakat és rituális viselkedési mintázatokat tárhatunk fel a segítségükkel, de az online térben mutatott viselkedést szociálpszichológiai szempontból is megvizsgálhatjuk, vagy akár szociológiai és gazdasági összefüggéseket is kereshetünk. A tartalomelemzés az a kutatási módszer, amellyel az internet képi, verbális és audiovizuális mikronarratívumai elemezhetőek. Braga (2021) felveti, hogy az etnográfiai kutatásokban face-to-face működő kutatási módszerek nem feltétlenül adaptálhatóak online környezetben is. Példa erre a kutatói részvétellel zajló megfigyelés, amely az online tartalmak közzététele (például egy-egy bejegyzés vagy megjegyzés írása) és a kutató befogadása közötti idő hézag miatt nem tud maradéktalanul megvalósulni, mivel az interakciók ez esetben nem valós idejűek, mint a jelenléti megfigyelés esetén. Előny azonban, hogy a felhasználók online tevékenységei lekövethetőek a platformok naplózott (logolt) adatainak segítségével, amelyek a kvantitatív adatelemzésére adnak lehetőséget a kutatónak. A logolt adatokból számolt statisztikai összefüggések azonban torzult eredményekhez vezethetnek, mivel az online platformokon való részvétel nem feltétlenül jelent aktivitást is. A kutatás érvényességének megtartása érdekében a tartalomelemzés kódolását két független kódolóval kell elvégeztetni, valamint módszertani triangulációra kell törekedni. Braga (2021) a netnográfiai tartalomelemzés kiegészítéséhez a személyes interjút javasolja. Bastiaensens és munkatársai (2019) a cyberbullying áldozatainak támogatására ifjúsági segítők által létrehozott online fórumok beszélgetésfolyamát, összesen 937 chatbejegyzést elemeztek. Az interakciók saját természetes közegükben, nem pedig kutatáshoz kapcsolódva születtek, ezért az adattorzulás minimálisnak volt mondható. A résztvevők anonim módon, avatar mögül írtak. A beszélgetésekből kirajzolódtak az online felületeken elkövetett zaklatások mintázatai (például zsarolás meztelen képekkel, megszégyenítő nyilvános posztok képekkel, szöveggel, gyűlölködő üzenetek), valamint azok a megküzdési stratégiák is (család és új barátok támogató hálózata, rendőrség), amelyeket az ifjúságsegítők és a sorstársak javasoltak. A felhasználók szorongásaikat is megosztották, érzelmi támaszt nyújtva egymásnak. Ezzel szemben egy másik kutatásban a közösségi média abuzív viselkedési mintázatait azonosította Abidin (2019), aki hat szingapúri influenszer posztjaira adott hozzászólásokat vizsgált három éven keresztül, különös tekintettel a gyűlöletbeszédre és az agresszív, zaklató hozzászólásokra.
