Oldal 110 [110]
OCR
III. Digitális média és történetmesélés a kutatásban ] 109 felületen arra is lehetőség nyílik, hogy a narrátorok létrehozzák saját archívumukat, ahová más ember élettörténetét is feltölthetik. A Museu da Pessoának már Portugáliában, az USA-ban és az Egyesült Királyságban is vannak testvérmúzeumai. A kulturális és egyben szociális intézmény 2006 és 2008 között fiatalokat támogató civil szervezetekkel együtt nagyszabású DST-projektet valósított meg One Million Youth Life Stories címmel, amelynek célja az volt, hogy a brazil fiatalok megmutathassák magukat, és érezhessék, hogy a különböző felületeken való publikálással (közösségi média, videómegosztó, múzeum) ők is a történelem részesei. A fiatalok bármilyen formátumban elkészíthették élettörténeti elbeszélésüket, de a DST-műhelymunka nagy segítség volt nekik, hogy álmaikról, nehézségeikről, családjukról, kulturális hátterükről fókuszált formában meséljenek (Misorelli, 2017). A StoryCenterben kidolgozott DST-módszerhez Hill (2008) olyan kutatási és oktatási programot fejlesztett ki, amely lehetőséget nyújtott a földrajzilag egymástól távol lévő népcsoportok számára, hogy reagáljanak egyéni élethelyzetükre és globális társadalmi problémákra is. A Silence Speaks projektben"? készült, rendkívül érzékeny témákat feldolgozó személyes digitális történetek elsősorban közegészségügyi problémákra (például HIV-prevenció, családon belüli erőszak) hívják fel a nyilvánosság és a döntéshozók figyelmét. Az oral history elbeszélésekben és a digitális történetekben történelmi-kulturális eseményekkel kapcsolatos tapasztalataikat a narrátorok sajátos logikában, de kauzális összefüggésekben rendezik, elbeszélés közben újraélik saját tapasztalaikat, szemtanükent reflektälnak környezetük eseményeire is, tehát óhatatlanul interpretálják is azokat. A narrátor elkerülhetetlenül belefogalmazza erkölcsi értékítéletét és önreflexióit is elbeszélésébe, nem ritka a perspektivikus kitekintés és a konklúzió levonása sem. Minél több oral history vagy digitális történet lát napvilágot egy eseménnyel kapcsolatban, annál több nézőpontot és részletet ismer meg a kutató és a befogadó. Ezek az elbeszélések egyéni történetek ugyan, de hozzájárulnak a kollektív társadalmi emlékezet konstruálásához is. Különböző társadalomtudományos diskurzusokban kényes kérdésként merül fel, mely interpretációk tekinthetőek , igaznak; hitelesnek egy-egy téma kapcsán. A történelemre és annak értelmezésére vonatkoztatva különös relevanciája van ennek a kérdéskörnek, hiszen egy történésnek annyi egyéni olvasata van, ahányan részesei voltak. Ezen a ponton érdemes megvizsgálnunk az emlékezet fogalmát, és hogy az individuális emlékek hogyan kapcsolódnak egy nemzet, egy kultúrkör kollektív emlékezetéhez, kulturális örökségéhez. Több tudományterület felől közelíthetünk az emlékezet fogalmához: történészek, szociológusok, antropológusok, esztéták, akommunikáció és a narratív, illetve kísérleti pszichológia szakemberei keresik mibenlétét. Sonkoly (2005) a kulturális örökség fogalmának értelmezésekor fontosnak ítéli az örökség és az emlékezet fogalmának együtt történő értelmezését, mivel sze55 https://www.storycenter.org/silence-speaks
