Seite 106 [106]
OCR
III. Digitális média és történetmesélés a kutatásban ] 105 mesélniük hétköznapi online interakcióik jellemzőit. Az interjúszövegek és a képek kódolását, annotálását a két kutató egymástól függetlenül végezte el az NVivo szoftver segítségével. A módszerrel sikerült mélyebb betekintést nyerni a kamaszok online kommunikációjának világába, akik szívesen vettek részt a kutatásban és maguktól szolgáltatták az adatokat. A tanulók a képek segítségével könnyebben előidézték élményeiket interjúhelyzetben. A módszer korlátai abban mutatkoztak meg, hogy az adatok még így is sok esetben idealizáltak voltak, hiszen a tanulók számos negatív eseményről nem küldtek fotót. Ugyanakkor a képek küldése nagyban függött a tanulók eszközhasználati ismereteitől is. A művészetalapú részvételi kutatási módszerek közé tartozik a dramatikus jellegű fórumszínház is, amely a nézőket aktívan bevonja egy előre megírt színdarab erkölcsi dilemmáinak megoldásába. A közönség egy kiválasztott speciális csoport, amely a cselekmény fordulópontjain akívan hozzászólhat a témához, szavazhat, sőt akár újra is rendezheti a darabot vagy újrajátszathat bizonyos epizódokat. A néző beavatottá, aktív résztvevővé válik, cselekvési terveket dolgoz ki dilemmahelyzetekben (Boal, 1985). Ugyan a színdarab keretét előre meghatározza a dramaturg és a rendező, de az előadások elbeszélése mindig az adott közönség beavatkozásának megfelelően alakul (Oblath, 2017). A kutatók az adatokat az előadásról készített videófelvételből nyerik. Ezenkívül a kutatók az előadást követően fókuszcsoportos vagy egyéni interjút vehetnek fel a részt vevő közönséggel, amelynek tagjait kikérdezhetik a folyamat közben tapasztalt belső folyamataikról (Lanszki, 2020). 4. ORAL HISTORY ÉS DIGITÁLIS TÖRTÉNETMESÉLÉS A KOLLEKTÍV TÁRSADALMI EMLÉKEZET SZOLGÁLATÁBAN Az oral history szóban elmesélt személyes történelem, a történelmi dokumentáció sajátos formája, melynek hagyományai 1948-ig nyúlnak vissza, amikor az amerikai történelem jelentős személyeivel készített élettörténeti interjúkat technológiai eszközökkel rögzítették. A kulturális hagyományok generációkon átívelő szóbeli tudástranszferétől az oral history annyiban különbözik, hogy az oral history célzott módszertant, nem pedig spontán ismeretátadást takar (Leavy, 2011). Mint kutatási módszernek az oral historynak van válaszott mintája és módszerei is, hiszen a kutatók bizonyos kulturális-történelmi téma többirányú megismeréséhez célzottan bizonyos populáció tagjaival vesznek fel interjút. A vizsgálati csoport kiválasztásához a kutatónak előzetesen fel kell mérnie a tágabb téma szakirodalmából és forrásaiból, hogy hol mutatkozik hiányterület, amely bővebb kifejtésre vár, és ennek megfelelően célzottan kell kiválasztania interjúalanyait. A kvantitatív kutatások megbízhatóságát biztosító véletlenszerű mintavétel tehát kizárt az oral history kutatásokban, sőt, különösen érzékeny témák vagy sérülékeny populáció esetén nem valószínűségi, hanem hólabdamódszerrel történik az interjúalanyok felkutatása (Leavy, 2011).
