Oldal 104 [104]
OCR
III. Digitális média és történetmesélés a kutatásban ] 103 gyenek részt. Online akciókutatások jöhetnek létre a felek közreműködésével (vö. Underberg g Zorn, 2013; Forte, 2004). Ugyanakkor bizonyos zárt kultúrák önreprezentációját is lehetővé teszi a digitális környezet. Az adatközlők a kutatókkal együtt végzik a gyűjtést és az online tartalmak tervezését és megjelenítését. Készíthetnek együtt tematikus honlapot képgalériával, kutatásokra és egyéb forrásokra mutató hipertextekkel, online játékot, közösségimédia-felületet, amelyen az offline eseményekről is szó lehet (például egy kulturális fesztiválról). A kutatás során a közösség transzmédia-történetalkotási folyamatot alakíthat ki közösen a kulturális örökség fenntartása érdekében. A látványossághoz rendelt tematikus honlapon és közösségimédia- felületeken a tagok képekkel, nyelvvel kapcsolatos hangzó anyagokkal, játékokkal tehetik vonzóbbá közösségüket (Underberg g Zorn, 2013). A művészetalapú részvételi akciókutatás olyan kvalitatív kutatási stratégia, amely különösen alkalmas arra, hogy a sérülékeny adatközlők érzékeny témákban (például politikai konfliktushelyzetek, anyagi helyzet, nemi, nemzeti, vallási identitás) megfogalmazzanak a maguk és a kutatás szempontjából fontos, torzítatlan információ kat, miközben közös alkotási élményben részesülnek. A művészetalapú részvételi akciókutatás módszerei annyiban különböznek az akciókutatástól, hogy a kutató nemcsak tevőlegesen és megfigyelőként vesz részt a csoportfolyamatokban, hanem egy teljes, művészeti alkotásra épülő folyamatot mentorál. Az ilyen jellegű kutatások a résztvevők kreatív együttműködésén és a kutató facilitáló jelenlétén alapulnak, amelynek többlete a kutató számára a folyamatközi párbeszédek, a testbeszéd és a produktum elemzésének lehetősége, ezáltal a kutatási téma komplex feltárása. A vizsgált és egyben részt vevő személyek számára transzformatív hatású a folyamat, amely közvetlen lelki növekménnyel, kompetencia- és személyiségfejlődéssel jár. A művészi tevékenységek során a szavakkal nehezen megfogalmazható élmények dialógusokkal kerülnek felszínre, és elnyomott érzelmek és gondolatok is felbukkannak. A teljes folyamat erősen reflektív és kollaboratív jellegű, ami az egyéni és csoportos fejlődést és a kulturális változást is magában rejti (Horváth g Oblath, 2015; vö. Lanszki, 2020). A művészetalapú részvételi akciókutatási módszerek narratív fajtáinál a kutató a narráció folyamatát, tehát az elbeszélés megalkotásának körülményeit, motivációit, szintjeit és magát a produktumot is vizsgálja. Ilyen módszer a fotóhang, a DST vagy a fórumszínház. A fotóhang- (Photo Voice) módszer lényege, hogy a kutatásban részt vevő személyek egy számukra releváns és aktuális probléma témájában fotókat készítenek, amelyeket aztán interpretálnak. A résztvevők a képekkel és az azokhoz fűzött elbeszéléssel a többségi társadalomban rejtett vagy figyelmen kívül hagyott jelenségeket mutatnak be egymásnak, ami hozzásegíti a csoportot társadalmi ügyek azonosításához (Oblath g Csoszó, 2017). A módszerrel felszínre kerülnek az egyéni és közös élmények, és a résztvevőknek lehetőségük nyílik arra, hogy a tapasztalatok közti különbségeket megbeszéljék, és a képek történeteit elemezzék. A sajátos fotóelbeszélésekben megfogalmazott problémákra aztán a csoporttagok közösen
