Oldal 100 [100]
OCR
III. Digitális média és történetmesélés a kutatásban ] 99 suspense-technika késleltető hatása fokozza a nézők belemerüleset (Bälint, Kuijspers g Doicaru, 2017). Egy másik felidézésvizsgálatban Lichtenstein és Brewr módszerét alkalmazva azokat a narratív struktúrákat kellett az adatközlőnek kiemelni, amelyek hatással voltak a filmélményre. A kvalitatív esettanulmányból kiderült, milyen pszichológiai-érzelmi rétegei és narrációhoz köthető filmélményei voltak a befogadóknak (Bálint, Tan g Doicaru, 2014). A filmélmény kérdőíves vizsgálatára vállalkozott Oliver és Hartmann (2017) is, amikor vizsgálati alanyait (n=271) arról kérdezte, miért különösen jelentésteli vagy kellemes számukra egy film. A nyílt végű beszámolók elemzéséből kiderült, hogy a legtöbben a melodráma és a vígjáték műfaját nevezték meg a műfajok közül. A kutatási alanyok kiemelték saját életükkel kapcsolatos reflexióikat, amelyekből a kutatók alapérzelem-típusokat tudtak azonosítani. Kiderült, hogy a filmnézéskor leginkább azonosítható érzés a boldogság és a szomorúság, de a részvét és a düh érzése is azonosítható volt a válaszokból (Oliver & Hartmann, 2010). Az átélés élményét narratív transzportációnak is lehet nevezni, amely utal arra az jelenségre, amikor a narráció elragadja egy másik világba a befogadóját, aki a befogadás idején a narráció cselekményvilágának a részévé válik. Ilyenkor a befogadó megfeledkezik saját környezete tér-idejéről. A jelenség hátterében a befogadó kognitív (figyelmi, képzeleti) és érzelmi folyamatai állnak, amelyek mérésére a 15 itemes, 7 fokozatú Likert-skálás kérdőív, a Transportation Scale szolgál (Green & Brock, 2000). A transzportäcié mértékét befolyásolhatja a befogadó sokféle háttérváltozója (például biológiai, szociokulturális tényezők), valamint a szöveg narraciös elemei (peldäul a cselekmenybonyolitäs technikäi, a karakteräbräzoläs). A transzportáció segítségével történő átélés, a főhőssel történő azonosulás a befogadó attitűd- és hiedelemváltozásához is vezethet (Fitzgerald & Green, 2017). A cselekményvilágba történő belemerülés négy változóját vizsgálta nagy mintán (n-500) Dixon és Bortolussi (2017). A kutatók a legutóbb olvasott regénnyel kapcsolatban tettek fel kérdéseket kutatási alanyaiknak, és a válaszokból készült szerkezetmodell alapjan kiderült, hogy az olvasás közbeni érzelmi válasz befolyásolta a narratív transzportációt, és az érzelmi válasz létrejötte erősen függött attól, hogy mennyiben kapcsolódtak az olvasottak a befogadó személyes emlékeihez, és menynyiben érezte reálisnak a cselekményvilágot. Az irodalmi szövegben való elmerülés biológiai feltétele a szavak felismerésének képessége, a szemmozgás kontrollja és a bal agyféltekén elhelyezkedő olvasási központ működése. Az agynak azonban ezenkívül jóval több területe aktiválódik olvasás közben, miközben olyan komplex műveleteket végez, hogy felismeri a szavakat, interpretálja az olvasottakat, hipotéziseket alkot és a sémák és forgatókönyvek segítségével azonosítja a cselekmény eseményeit. Az elmerülés kutatásában például a szemmozgási és pupillatágulási vizsgálatok is ígéretesek (Jakobs & Lüdtke, 2017). Az affektiv idegtudomäny a filmeket az erzelmi élmények időbeli kibontakozásának tanulmányozására használja, és emellett a filmbefogadäs erzelmi aspektusainak idegrendszeri hátterét tárja fel. A mozgóképes kifejezőeszközök és műfaji konvenciók együttes alkalmazása érzelmi választ vált ki a vizsgált személyekből,
