Oldal 96 [96]
OCR
III. Digitális média és történetmesélés a kutatásban ] 95 elbeszélések elemzésében új dimenziót nyithat a korporeális narratológia, amely a narratív test koncepcióival foglalkozik (Kérchy, 2009), de olyan megközelítéseket is lehet érvényesíteni a kutatásban, mint az intertextualitások feltárása (Orosz, 2003; Lanszki, 2016b), valamint a metanarráció vizsgálata (Orosz, 2003). Olyan interdiszciplináris határterületeken is értékes adatokat nyerhetünk a narratív struktúrákból, amelyek a bölcsészet- és társadalomtudományok metszéspontján helyezkednek el. A kulturális antropológia elsősorban kortárs elbeszélésekből, a néprajz és a történettudomány pedig a múlt narratívumaiból térképezi fel egy-egy lokális mikroközösség bizonyos korban mutatott viselkedési és gondolkodási mintáit, szokásait és rítusait. Hiedelemszövegek néprajzi szövegelemzése fontos adatokat szolgáltatott a középkori emberek mágikus gondolkodásáról és szokásairól (Pócs, 2012). Ezenkívül minden olyan kutatás számára hasznos a korábbi elbeszélések tanulmányozása, amely egy téma történeti vetületét kívánja feltárni — ilyen terület például a neveléstudományban és művészettörténetben az intézménytörténet és az életútfeltárás, vagy az előadó-művészetben a partitúrákat, jelmez- és díszletterveket és kritikákat is elemző előadás-rekonstrukció. A primer források lehetnek levelek, újságcikkek, lejegyzett viccek, pletykák, bírósági tárgyalások átiratai, naplók, törvények, belső szervezeti határozatok, jogszabályok, de művészeti artefaktumok is. A médiakonvergenciának köszönhető forrásgazdagság lehetővé teszi, hogy a médiatudomány a különböző formátumú narratívumokat elemzés tárgyává tegye. Az egyik kutatási irány a narratív formátumok műfaj- és narratívaelemzése. Császi (2010) egy híres magyar talkshow egyetlen, válásról szóló epizódjának formális elemzésére vállalkozott, megvizsgálva a moderátor és a meghívott vendégek interakcióit. A kutató megállapította, hogy az epizódnyitó vallomás, a konfliktuskibontó reflektív párbeszédek és a konfrontatív szembesítés mentén rajzolódott ki az elbeszélés mögötti fabula. Császi azonosította a talkshow-epizódban a proppi funkciókat és a Lévi-Strauss-i bináris ellentétpárokat is. A narratív struktúra logikájának megfelelően morális töltetű epizódok is kibontakoztak, jellemzően a vesztes fél tett vallomást, és a műsor szolgáltatott igazságot a felek között. Az áldozatokkal való együttérzést filmnyelvi elemek (közelképek) is támogatták. A médiakutatások egy másik nagy csoportja kisebbségi csoportok médiában történő ábrázolására fókuszál. Cseke (2017) írott sajtótermékekben vizsgálta a lakóhely szerinti megbélyegzést. Kutatási adatai egy szegénynegyed lakóival felvett narratív interjú szövegelemzéséből és különböző korszakokban megjelent sajtószövegek narratív elemzéséből származtak. A sajtó számára a telep a bűnügyi narratíva és a szenvedéstörténetek miatt volt értékes, azonban ezek az elbeszélések megbélyegzőek voltak a lakókkal szemben. Az újságcikkek stigmatizáló ábrázolása hozzájárult ahhoz, hogy a társadalomban a lakókról negatív kép alakuljon ki. Az elbeszélésben tematizált nagyvárosi nyomor az olvasók szenzáció- és egzotikuméhségét elégítette ki a deviancia, a kosz és a nyomor témájával. Munk (2013) a többségi média populáris, szórakoztató televíziós műfajaiban, például tehetségkutató műsorokban, talkshow-kban, tévésorozatokban és valóságshow-kban vizsgálta a romák ábrázolását. Megállapította, hogy nyílt rasszizmus ugyan nem jelent meg a formátumok
