Oldal 95 [95]
OCR
94] Digitális média és történetmesélés a felsőoktatásban jűek, hanem a felépülés folyamatát mutatják be. A betegségnarratívák befogadása közös performatív aktus, mivel a másik ember történetébe való bebocsáttatás, amelynek etikai és emancipatorikus hatása van (Nemes, 2020). Kun és munkatärsai (2021) munkafüggôk (n=29) egészségromläsät vizsgältäk, amihez az adatokat félig strukturált interjúkkal vették fel, és a tartalomelemzéshez a témaelemzés módszerét alkalmazták (Braun & Clarke, 2006). A kvalitativ vizsgálat érvényességét a kutatócsoport a kutatói triangulációval biztosította. A testi egészségre és a stresszkezelésre fókuszáló interjúk szövegének a kódolását és az adatok elemzését is egymástól független kutatók végezték. A validitást erősítette, hogy a kutatók az eredményeket a szakirodalommal összevetve közölték. A reliabilitást a kutatócsoport az ismételt adatelemzéssel biztosította. A témaelemzés a tartalomelemzés sajátos, narratív elemekkel áthatott változata, ugyanis már az interjúk átiratánál rögzíti a kutató a benyomásait, és kódoláskor hierarchikus rendszert alakít ki a témák és az altémák között. Fontos, hogy az egyes témákon belüli elemek logikus kapcsolatban álljanak egymással, valamint hogy a kutató lényegre törően és hatásosan meg tudja a segítségével fogalmazni a téma logikus összefüggéseit, amihez a kevésbé jelentős elemek szelekciójára is szükség van. A temaelemzes vegsö soron narratív struktúrába ágyazott, kutatási kérdésekre válaszoló beszámoló, amely esszenciális és nem tartalmaz redundáns elemeket (vö. Kun et al., 2021; Braun & Clarke, 2006). A módszer számos döntési helyzet elé állította a kutatókat, és ezáltal folyamatos reflektivitásra ösztönözte őket. Eredményeik nemcsak hogy kimutatták, hogy van összefüggés a túlzott munkavégzés és az egészségromlás között, hanem annak kvalitatív aspektusait is feltárták. 2. A NARRATIVUMOK (HATAS)VIZSGALATA A BOLCSESZETTUDOMANYOKBAN A különböző médiumokban, eltérő reprezentációs rendszerben megjelenő narratívumok primer forrásként történő elemzése egyértelmű az irodalom- és filmtudomány, valamint a művészetelméleti kutatások területén. Verbális és filmi narrációk elemzésére elsősorban a narratológia megközelítésmódjai alkalmasak az irodalom- és a filmtudományban is. A film dramaturgiával rendelkező előadó-művészeti alkotás, amely nyelvvel kommunikál és mimetikusan ábrázol. A filmnarráció elemzésekor a kutató megvizsgálja az események elbeszélésének sorrendjét, valamint hogy hogyan kapcsolódnak egymáshoz a cselekményszálak, milyen fordulatok találhatóak a cselekményben, és azok hogyan illeszkednek a narratív struktúrába, vagy éppen hogy megtalálhatóak-e műfaji sémák a cselekményvezetésben. Érdekes lehet megvizsgálni azt is, hogy a film egyes vizuális vagy auditív elemei mennyire képezik szerves részét a cselekményvilágnak. Elemzési szempont lehet továbbá, ha a kutató egy történet (fabula) több cselekmény- (azaz szüzsé-) reprezentációját hasonlítja össze — cross-media történetmesélés esetén az egyes médiumok reprezentációs sajátosságait figyelembe véve. Az irodalmi és filmes
