Oldal 92 [92]
OCR
III. Digitális média és történetmesélés a kutatásban ] 91 A kogníció modullal a traumafeldolgozás mértéke mérhető fel, míg az időbeliség modul a szubjektív időélmény feltárására alkalmas. A térbeliség modul a társas közelítés és távolítás viszonyait segít feltérképezni borderline páciensek esetében. A nagyobb modulok almoduljai összekapcsolódhatnak, és úgynevezett hipermodult alkothatnak, amely relációs jelként módosíthatja a pszichotematikus modulokat. A relációs modulokhoz tartozik: a tagadás, a társas referenciák és a tematikus szerepek (Ehmann, Csertő, Ferenczhalmy, Fülöp, Hargitai, Kővágó, Pólya Tibor, Szalai, Vincze g László, 2014). Először a "990-es években alkalmazták a terápiás progresszió megállapítására az énelbeszélések pszichológiai és nyelvészeti szempontú tartalomelemzését. A vizsgálat célja az volt, hogy szenvedélybetegek (n=16) angol nyelvü naplöinak tartalomelemzésével feltárja, milyen nyelvhasználat jelzi előre a gyógyulást. Az autobiografikus szövegek narratív kategóriáinak és értékelési kódrendszerének matematikai-statisztikai elemzésével sikerült azonosítani, hogy azoknak a szövegeire, akik sikeresen túljutottak függőségeiken, közös vonások voltak jellemzőek. Ezek a személyek szövegükben olyan nyelvi elemeket használtak, amelyekkel kifejezték egyéni fejlődésük fontosságát akár , pozitív értelmező akár , negatív reaktív" stílusban. Jellemző volt továbbá, hogy idővel kevésbé voltak kritikusak önmagukkal szemben, vagy ha kritikusan is viszonyultak magukhoz, akkor pozitív gondolatokat fogalmaztak meg a kezelési programmal kapcsolatban (Stephenson, László, Ehmann, Lefever & Lefever, 1997). A narratív pszichológia az elbeszélésekben a szubjektív élményeket vizsgálja. Az eseményeket, a körülményeket és a szereplőket az elbeszélések mindig valamilyen nézőpontból mutatják be. A perspektíva egyik összetevője a pszichológiai perspektíva, mely a történet szereplőinek érzelmi világába, viselkedésébe, gondolataiba enged betekintést. A másik összetevő a tér-időbeli perspektíva, mely az elbeszélő és az elbeszélés téri és időbeli kapcsolódását mutatja. A narratívumokban ugyanakkor megjelenik az elbeszélő értékelése is, amelyet befolyásolnak saját céljai, érzelmei, vélekedései (Pólya Tibor, 2008). Az elbeszélő tér-időbeli perspektívája - azaz saját elbeszéléséhez történő metareflexiója - az általa használt igeidőkön keresztül mérhető. Az identitástörténetekben a stigmatizáló helyzetekkel való megküzdés sikeressége és az elbeszélő identitásállapota is mérhető a segítségével. Pólya Tibor (2007) 20 homoszexuális férfi és 20 mesterséges megtermékenyítésen áteső nő élettörténeti elbeszéléséből azonosította az elbeszélő férfi, valamint női identitásállapotát. A férfiak coming out történetüket mesélték el, míg a nők a testen kívüli megtermékenyítés folyamatát -— mindkét helyzet a társadalmi és egyéni nemi identitáskonstrukciókat ütközteti. Narratív pszichológiai tartalomelemzéssel, a nyelvi alakzatok, szövegstruktúrák elemzésével az elbeszélő különböző pszichés állapotaiba nyer betekintést a kutató. Ilyen értelemben az élettörténeti elbeszélésekben pszichopatológiai jelenségek, pszichés zavarok is megragadhatóak (Pohárnok, 2008). Tipikusan ilyenek a pszichoterápiák élettörténeti reflexiói, vagy a célzott interjúkból származó szövegek. Kisgyermeküket börtönben nevelő édesanyák számára készült szülő-gyerek terápiás és
