Oldal 83 [83]
OCR
82] Digitális média és történetmesélés a felsőoktatásban A DST megjelent az oktatás-nevelés világában is, ahol már nemcsak az önkifejezés, hanem a tartalomrendszerezés és a képességfejlesztés eszközét is látták benne a pedagógusok. Frazel (2010) tanároknak készített útmutatójában a folyamat leírását csupán három szakaszra egyszerűsítette, ami lehetővé teszi a DST különböző pedagógiai kontextusokban történő értelmezését: 1. előkészület; 2. alkotás; 3. bemutatás. Yang és Wu (2012) 4 fázisra bontja a folyamatot: 1. preprodukció (-— kérdésfeltevés, a témával kapcsolatos információk felkutatása, írás, szóbeli előadás, storyboard); 2. produkció (képek összeállítása, hangfelvétel); 3. posztprodukció (vágás, szerkesztés); 4. megosztás. Részben hasonlít ez Ohler (2013) megközelítéséhez, azonban nála az első szakasz a tervezésé, az alkotást 3 részre bontja (preprodukció, produkció és posztprodukció), ahol a posztprodukció az effektek és a cím beillesztését jelenti, és az utolsó szakaszt ő megosztásnak nevezi. Az ôsszes megkôzelités a StoryCenter folyamatmodelljére megy vissza, amely alapján a digitális történet olyan elektronikus infokommunikációs eszközök (továbbiakban: IKT-eszközök) segítségével létrehozott, multimédiás, jellemzően lineáris narratíva, melyben a vizuális elemek állóképek, az auditív elem pedig az elbeszélő saját hangján felmondott szövege. Jellegzetessége a filmszerűség, az egyediség, az érzelmi reflektáltság és a fókuszált tartalom. Létrehozása az egyéni és a közösségi alkotás speciális, hibrid elegye, dinamikusan egyesíti az offline és online tevékenységformäkat. A StoryCenter meghatározása szerint 7 kulcselem jellemzi az ideális digitális történetet (1. táblázat). 1. táblázat: A StoryCenter összefoglaló táblázata a digitális történetmesélés 7 kulcseleméről (Lambert, 2002; Robin, 2008; vö. Lanszki, 2017) amely mindig az elbeszélőé, tehát a narráció szövege E/11. nézőpont ra: P ben íródik a történet feszültséget keltő alapkonfliktussal indul, amelyre 2. drámai felütés, alapötlet , ae . un a választ a videó végén kapja meg a néző 3. érzelmi töltet ezáltal kapcsolódik össze a történet és a befogadó a szerző saját hangján mondja fel a történetet, ezzel erősíti 4. a hang ereje annak hitelességét és lehetővé teszi a kontextus megértését a személyesség varázsán keresztül 5. az aláfestő zene ereje mely kiemelheti a történet egyes elemeit 6. gazdaságosság nyelvi, elbeszélői és képi letisztultság, valamint tömörség a történethez stilárisan igazodjon a reprezentáció (képek 7. ritmus , a . be és hang összhangja, tempója) A digitális történetek legfontosabb jellemzője, hogy mindben felfedezhető a narratív séma, melynek dramaturgiai kulcselemeit Ohler (2013) az ún. Story Map segítségével vizualizálta (7. ábra).
