Oldal 81 [81]
OCR
80] Digitális média és történetmesélés a felsőoktatásban tőkategória, mely magában foglalja az interaktív filmektől a transzmediális médiaműfajokon keresztül a virtuális játékokig a nyílt végű elbeszéléstípusok széles spektrumát. Azonban a digitális történetmesélés kifejezés valójában olyan személyközi interakciókból és egyéni kreatív tevékenységekből álló, digitális eszközhasználatot feltételező folyvamatmodellt takar, melynek eredményeképpen egy állóképekből és saját hangon felmondott szövegből álló, párperces videó születik (Lambert, 2002/2013; Ohler, 2013). A digitális történetmesélés (digital storytelling = DST) alapkoncepcidjat és mödszertanát a közösségi művészet lehetőségeit kutatva fejlesztette ki Joe Lambert munkatársaival a 90-es évek elején a kaliforniai Center for Digital Storytellingben (ma: StoryCenter"). Az alkotócsoport háromnapos műhelyfoglalkozásain a résztvevők a digitális technológia segítségével párperces videóelbeszélésben mesélik el, majd vitatják meg a számukra legfontosabb életeseményüket. Az eredeti folyamatleírás lépései a ráhangolódás, az alkotás és az értékelő vetítés fázisában valósulnak meg. A csoport közös munkájának első szakasza a Story Circle, azaz a történetmesélő kör, amelynek célja, hogy ismerkedési, csapatépítő és történetmesélő játékok segítségével kialakuljon a közösségben a bizalmi légkör és a résztvevők megtalálják témájukat, történetüket. Ezt követően kerül sor a szövegalkotásra, melynek legfőbb kritériumai: a tömörség, a kauzalitás és az elbeszélés hármas tagolása. A csoporttagok történetvázlatukat felolvassák egymásnak, ami alkalmat teremt arra, hogy a résztvevők megvitassák, hogy koherens, érthető és lényegre törő szöveget hoztak-e létre. A javaslatok megfontolása és a szöveg véglegesítése után következik a történet digitális formába öntése. Ebben a fázisban a résztvevők digitalizálják képanyagukat, felolvassák és rögzítik elbeszélésüket, majd a képeket és a hanganyagot vágóprogram segítségével szerkesztik videóvá. A tevékenységek végrehajtását végigkíséri a csoportvezetővel és -tagokkal folytatott konzultáció. Az utolsó, azaz harmadik szakaszban a résztvevők offline és/vagy online módon megosztják egymással, tehát levetítik az elkészült digitális történeteket, és megvitatják az alkotási folyamatban szerzett élményeiket, valamint értékelik egymás videóját (Lambert, 2002/2013). A folyamatra egyaránt jellemzőek a társas, kooperatív, diskurzív jellegű és az egyéni, produktív jellegű tevékenységek. A digitális történet szövegének megírása, a kép- és videószerkesztés során az önálló alkotói munkát nagymértékben elősegítik a társakkal folytatott értékelő, kritikai interakciók, ami sajátos szerzői együttműködésnek is tekinthető. A véleménycsere és az egymás szövegére, képeire adott reflexiók mind azt a célt szolgálják, hogy az alkotó szempontjából releváns, a hallgatóság számára érdekes és hiteles legyen a digitális történet mondandója. A folyamat végeredményeként létrejövő produktum a digitális történet, mely a StoryCenter definíciója alapján egy 2-3 perc hosszúságú, állóképekkel illusztrált, aláfestő zenével ellátott, időbeli összefüggéseket ábrázoló, egyedi alkotás, melyben megjelenik írója saját nézőpontja (Lambert, 2002/2013). A digitális történet formai jellegzetessége tehát, hogy #7 https://www.storycenter.org/
