Seite 65 [65]
OCR
64] Digitális média és történetmesélés a felsőoktatásban a mangák) fragmentált, tömörített képregény-elbeszélésének mozgóképes megjelenítése ugyanannak a történetnek teljesen más dramaturgiai reprezentációját nyújtja. A webtoonkonvenciók ezenkívül azért is relevánsak a transzmédia-történetmesélés szempontjából, mert a platformok támogatják a felhasználók részvételiségét, ugyanis lehetővé teszik, hogy a felhasználók különböző műfajokban készítsenek webtoonrészeket, és az influenszerekhez hasonlóan követői táborra tegyenek szert. A webtoonfelület összeköthető a legnépszerűbb közösségimédia-platformokkal, amelyek jelzik a követőknek, ha a felhasználó újabb epizódott tett közzé. A legtöbbször megtekintett webtoon alkotója jelentős összeget kereshet azzal, ha a megfelelő számú feliratkozó követi munkáját, és a legnagyobb sikerű webtoonokból nagyjátékfilmek és sorozatok készülnek. A transzmédia-történetmesélés távol-keleti modelljének vizsgálata számos tanulsággal szolgálhat a nyugati transzmédia-történetmesélés gyakorlata számára. Steinberg (2020) a japán manga-anime világból kifejlődő intenzív transzmédiatörténetmesélés jelenségeit vizsgálva megállapítja, hogy a transzmédia-történetmesélés négy alappillére: 1. a média; 2. a cselekményvilág; 3. a karakterek; és 4. az összeköttetés, folytonosság a világok között. Mindehhez azonban hozzáadódik a potenciális befogadók és rajongók közösségének összetartása is, tehát a transzmédia-törtenetmeseles tovabbi menedzsmentfeladatokat igenyel, amelyek: 5. a közönség, a rajongók igényeinek figyelembevétele, az interakciók koordinálása; 6. az interfészek közötti mediálás; 7. a befogadók érdeklődésének valós idejű fenntartása a cselekményvilág iránt. A transzmédia-történetmesélés egymással hierarchikus, de mégis komplementer kapcsolatban lévő elbeszéléseit és narratív fragmentumait komplex módon lehet csak megvizsgálni. Javanshir, Carroll és Millard (2020) összetett taxonómiát alakított ki, amely jelentős segítséget nyújthat a kutató számára a szerteágazó jelenség vizsgálatában. A transzmédia-történetfolyam elemzésének első lépése, hogy az egyes narratívumokkal kapcsolatban megvizsgáljuk, hogy a teljes elbeszélésről van-e szó, vagy annak csak egy részletéről vagy kiegészítéséről. A következő lépés a befogadó csatorna navigációs útvonalának feltárása: hogyan vezetnek egymáshoz a kiegészítő elemek (például linkek, közvetlen szóbeli utasítás, reklámok útján). Aztán megvizsgáljuk, hogy milyen mértékben van szükség az adott csatornán megjelenő narratívum kibontakoztatásához a felhasználó interaktív részvételére (interaktív a videójátékban, a menekülőszobában, de passzív a film vagy színdarab nézésekor), valamint hogy a befogadás szinkron vagy aszinkron idejű-e. Ezen aspektusok alapján definiálható a transzmédia-történet elmesélésének háromféle alapmódozata. Az egyik az, amikor egy fikciós történetuniverzumot több csatornán, több teljes elbeszélésben mutatnak be. Ebben az esetben a csatornák egymástól izoláltan vannak jelen (például: film 1, film 2, játék, könyv, színdarab). A másik módozat a bőröndszerkezet (portmanteau), amikor egyetlen történet elmesélése több csatornán zajlik, de a mikornarratívumok külön is értelmezhetőek (például: honlap 1, honlap 2, karakterek a Facebookon, YouTube-videó). A harmadik módozat, amikor az elbeszéléselemek különböző, egymásból leágazó csatornákon jelennek meg, és a
