Seite 60 [60]
OCR
II. Történetmesélés az információs korban ] 59 kor az alaptörténet ugyanúgy vagy minimális módosításokkal jelenik meg másik médiumon - ilyenek például a Alkonyat-könyvek megfilmesítései. Ezzel szemben a Bosszúállók már transzmédia-történetmesélésnek tekinthető, mert a film jelentős eltéréseket mutat az eredeti képregényhez képest, mivel új karakterek és cselekményszálak is feltűnnek benne, és egyéb médiumokon keresztül is megfigyelhető a cselekményvilág bővülése (Jin, 2020a). Egy narratívum különböző platformokon történő megjelenítése tehát egyértelműen kizárható a transzmédia-történetmesélés kategóriájából, hiszen hiába a narratív struktúra, ha egy könyv e-book formában és nyomtatva is megjelenik, az olvasó akkor is pontosan ugyanazt az írást olvassa. Éppen ezért vitatott kérdés, hogy az adaptáció tekinthető-e egyáltalán transzmédia-történetmesélésnek. Jenkins (2010) szerint az adaptáció ugyannak a narratívumnak a más médiumon való megjelenítése és ilyen értelemben tartalomredundancia. Bár tény, hogy az adaptációk nem egészitik ki a cselekményvilagot újabb szereplőkkel és epizódokkal, és ilyen értelemben nem minősülnek transzmediális expanziónak, nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a fabula bár lehet azonos, de az elbeszélői forma, az adott médium adta reprezentációs adottságok más-más esztétikai élményt nyújthatnak a befogadóknak. A transzmédia-történetmesélés határait nehéz meghatározni, ugyanis több platform alkalmazása önmagában nem meríti ki a transzmédia-történetmesélést, amelynek lényege a központi narratívumban feltáruló cselekményvilág különböző médiumokon megvalósuló narratív kiterjesztése. A transzmédia-torténetmesélés — bar nem feltétlenül csak digitális felületeken érvényesülhet, de - képes arra, hogy a legújabb digitális platformokon és alkalmazásokonis megjelenjen, és a narratív reprezentáció alkalmazkodjon a médium reprezentációs kifejezési formáihoz. Az új médiumok többsége lehetővé teszi, hogy ne csak a befogadás és az egyéni értelmezés valósuljon meg, hanem a felhasználó aktívan részt vegyen a kiterjesztett cselekményvilág alakításában. A több médiumon keresztüli, történetmesélés során az egyes platformok a felhasználók részvételiségét is lehetővé teszik, így a befogadó interakcióival, beavatkozásaival megtörheti a fiktív kereteket, és az elbeszélés átível, kiterjed a résztvevő-befogadó világába is. A transzmédia-történetmesélés meghatározásában a kiterjesztés kulcsfogalom, amelyhez újmédia-platform alkalmazása esetén hozzáadódnak a befogadói interakciókon keresztüli narratív transzformációk is. Az új médiumok kapcsán ugyanakkor figyelembe kell venni a történetek reprezentációs lehetőségeit is. Az újmédia-felületeken, különösen a közösségi médiában megjelenő narratív kiterjesztések, igazodva a platformok sajátosságaihoz és a felhasználói szokásokhoz, tömörítettek. Miller úgy véli, hogy a mindenből csipegető, gyorsan és könnyen hozzáférhető snackkultúránkban a régi és az új találkozásának eredményeként a digitális felületeken létrejövő minimális terjedelmű és tömörített elbeszélésű formátumok, narratív szilánkok a jellemzőek (Miller, 2007; vö. Jin, 2020a). Az információk és a kultúra fogyasztásának új habitusa ez: az emberek mobileszközön keresztül utazás vagy várakozás közben, rövid idő alatt fogadják be a töredékes mikronarratívumokat, vagy éppen reflektálnak azokra. Ilyen tömörített narratív fragmentum például egy film trailere.
