Oldal 59 [59]
OCR
58] Digitális média és történetmesélés a felsőoktatásban egy fizetős gamer-televíziócsatorna is, amelyen híres streamerek játékát és e-sportbajnokságokat közvetítenek. 3. TRANSZMÉDIA-TÖRTÉNETMESÉLÉS A transzmédia-történetmesélés a média-, film- és videójátékipar, valamint a marketing és márkaépítés világában kialakult komplex narratív architektúra, melynek konvencióiban egyesül korunk részvételiségen alapuló médiakultúrája és a médiakonvergencia. Jenkins (2006) definíciója? szerint a transzmédia-történetmesélés az a folyamat, amely során egy fiktív elbeszélés elemei szisztematikusan többféle csatornán keresztül kerülnek nyilvánosságra, és ezeknek az összehangolt befogadásával valósul meg a szórakoztatás. Ahogy az elnevezés is mutatja, a médiumokon átívelő, különböző kifejezési formákban és többféle platformon kiterjesztett történetmesélésben minden médium a maga sajátos kifejezési formájával járul hozzá a kibontakozó történet egységesítéséhez és élvezetéhez. A transzmédia-történetmesélés olyan összetett elbeszéléskomplexum, amelyben egy nagyobb elbeszélést különböző médiafelületeken megjelenő elbeszéléselemek egészítenek ki. A terület egyik fő terminusa a központi elbeszélés, az anyahajó (mother ship) (Ryan, 2016). A transzmédia-történetmesélés egyértelmű célja a célközönség elköteleződésének fenntartása, amelyet a cselekményvilág más aspektusból történő megvilágításán vagy kiegészítésén keresztül érnek el az alkotók. Minél több narratív transzmédiakiegészítést fogyaszt a felhasználó, annál jobban el tud mélyülni az általa kedvelt cselekményvilágban. Ilyen transzmédia-kiegészítés lehet például a sorozatok világában a spin-off sorozat vagy a kiegészítő videójáték, amelyben az anyahajómű egyik mellékszereplője válik főszereplővé. Közismert transzmédia-kiegészítés a tehetségkutató műsorokhoz kapcsolódó közönségszavazás is, hiszen a versengés története csak a közönség véleménynyilvánítását követően válik befejezetté. A fikciós cselekményvilág kiterjesztése, bár költséges vállalkozás, mégis jelentős profitot termel a cégeknek. Jacob (2021) a transzmédia-történetmesélés világán belül elkülönítette a hollywoodi szórakoztatóiparban franchise-rendszerben megvalósuló, elsősorban reklámcélú transzmedialitást (például a Harry Potter-filmek esetén), ugyanis a franchise-produktumok nem mindegyike tartja történetmeséléssel fenn a rajongói tábor elkötelezettségét (jellemző példái ennek a reklámtárgyak). Jenkins (2009a, 2009b; vö. McAdams, 2016) leszögezi, hogy a transzmédia-történetmesélést meg kell különböztetni az üzleti célú transzmédia-reklámozástól. Felmerül tehát a kérdés, hogy mi nem transzmédia-történetmesélés. A transzmédia-történetmesélés nem tévesztendő össze ugyanannak a történetnek a különböző médiumokon történő keresztmediális (cross-media) megjelenítésével, ami3, Transmedia storytelling represents a process where integral elements of a fiction get dispersed systematically across multiple delivery channel for the purpose of creating a unified and coordinated entertainment experience. Ideally each medium makes its own unique contribution to the unfolding of the story.’ (Jenkins, 2006.)
