Seite 52 [52]
OCR
II. Történetmesélés az információs korban [ 51 osztásait, valamint az általa követett hírszolgáltató mikrotartalmainak dömpingjét találja. A szerkesztőségi kommunikáció, az egyéni önmegjelenítések és hírreflexiók mellett azonban virágkorukat élik a hírkommunikáció formai és narratív jellegzetességeit utánzó álhírek is a közösségi médián, amely a villámgyors terjedésnek rendkívüli módon kedvező felület. A klikkvadász álhírszövegek a tabloid tartalmakra éhező felhasználókat a bulvársajtó módszereivel, szenzációhajhász főcímekkel, hatásvadász fotókkal és az információ visszatartásával nyerik meg. Veszekszki (2017) találóan „klikkfangos”-nak, tehát klikkelésre furfangosan ösztönzőnek nevezi az álhírterjedés kommunikációjának jellegzetességeit. A kattintások gyakran a tartalom megosztását is jelentik, amely a gyors terjedés és egyben további klikkelés, ezáltal agazdasági haszon záloga is. A közösségi médiában terjed a politikai-közéleti álhír is. A hamis vagy csúsztatott információk terjedésének különösen manipulatív eszközei a photoshopolt képek és deepfake-videók, ugyanis ultrarealisztikus hatásukkal elhitetik a felhasználóval, hogy egy személy olyan helyen járt vagy olyat nyilatkozott, ami valós meggyőződésével ellentétes. Ezek a tartalmak politikai dezinformációs kampány eszközei is lehetnek ( Veszelszky, 2021). Aczél (2017) rávilágított, hogy a közösségi média hírforrásként való értelmezése az információcsere ősi, közösségi modelljét idézi, ezért az álhírek vizsgálatára a netnográfiát tartja alkalmasnak, amely képes az álhírek születésének, terjedésének és társas-kulturális hatásának feltárására. 2. A 20. SZÁZADI AUDIOVIZUÁLIS NARRÁCIÓ METAMORFÓZISA A 21. SZÁZADBAN Az ezredforduló filmes narrációinak új jellemzője, hogy az elbeszélés rejtvényszerűvé vált, a történet rekonstruálásához a nézőnek kreatívan logikai összefüggéseket kell keresnie a fragmentumok között. A tömegkultúra részét képező hollywoodi műfaji elbeszélési formákra jellemző lineáris felépítés helyett is egyre inkább a szerzői filmekre jellemző nonlineáris vagy elliptikus elbeszélési mód érvényesül. A puzzle-elbeszélésre jó példa a misztikus időutazásos krimisorozat, a Dark vagy Christopher Nolan filmjei. Cameron (2012) moduláris narratívának nevezte azokat a komplex hollywoodi forgatókönyveket, amelyeknek az időkezelése nem a hagyományos lineáris mintázatot követi, hanem az időegységek modulokként variálódva szerepelnek a cselekményben, így az események elbeszélése nem időrendi, hanem egyéb logikai sorrendben jelenik meg. Az ilyen narráció szekvenciamodulokból épül föl, csakúgy, mint az ezredforduló nonlineáris filmi narrációinak az a típusa, amelyben a cselekmény egy fix pontból indul ki, ahonnan kezdődően különböző cselekményalternatívák jelennek meg az elbeszélésben (például Kieslowski Véletlen vagy Tykwer A lé meg a Lola című filmjében). Az elágazásos filmelbeszélés másik típusa az epizódonkénti alternatívák bemutatása (például Howitt A nő kétszer című filmje) (Bordwell, 2012). Az elágazásos elbeszélések sorozatokban is megjelennek, példa erre az HBO A viszony (‘The Affair) című sorozata.
