Seite 51 [51]
OCR
50] Digitális média és történetmesélés a felsőoktatásban reakciók érkeznek, így a történetmesélés megosztási elágazásokon keresztül folytatódik. Annak ellenére, hogy a történetmesélés tovább folytatódik a közösségi médiumokon, amikor a felhasználók a tartalmakra reflektálnak, elmondható, hogy a mikronarratívumok önálló képi egységként vagy egy sorozat részeként önmagukban is képesek történetek előhívására a befogadókban. A közösségi média politikai tartalmú bejegyzései a politikussal hasonló vagy éppen ellentétes értékrendet valló választópolgár számára napirend-kijelölőek, meghatározzák a követői csoport beszédtémáit. A web 2.0-ás politikai bejegyzések tehát formálhatják a követő befogadók nézeteit a mikronarratívumok szimbolikus rituális ereje, a sorozatelv és a redundancia megerősítő hatása, valamint a képi és verbális sztereotípiák érvényesítése révén. A közösségi média bejegyzései ugyanakkor lehetővé teszik az állampolgároknak, hogy közéleti diskurzusokban vegyenek részt. Az egyének értékpreferenciája, indentitáskonstrukciója is jól körvonalazódik a kommentárokban és a megosztott tartalmakban. Sőt, a felhasználó médiaműveltsége is napvilágra kerülhet kritikus vagy éppen kritikátlan tartalomszelekciója által. Ugyan a közösségi média látszólag demokratizálta a nyilvánosság terét, felmerül a kérdés, hogy a többnézőpontú tájékoztatás megvalósul-e rajta. A megosztás és véleményezés szabadsága ugyan nyitva áll minden felhasználó előtt, azonban korántsem mondhatjuk, hogy létrejön a széles spektrumú, többnézőpontú tájékozódás. A tartalomszelekció már abban megnyilvánul, hogy a felhasználók kapcsolati, érdeklődési és világnézeti preferenciáiknak megfelelően választanak maguknak ismerősöket, felhasználói közösségeket, követendő brandeket, információforrásokat. A tartalomszelekció másrészt abban is megmutatkozik, hogy a közösségi média hírfolyama személyre szabott tartalmakat kínál a felhasználóknak. A tartalompriorizáló algoritmusok figyelembe veszik a felhasználó személyes interakcióit, megosztásait, kedveléseit, hozzászólásait, valamint a megosztás földrajzi közelségét, ami véleménybuborékok - a felhasználó érdeklődéséhez, hidedelmeihez leginkább hasonló információk közegének - kialakulásához vezet ( Veszelszki, 2021). A tartalomszelekció a közösségi média világán kívül is megjelenik, ugyanis a felhasználók számára természetes online tartalomkeresést nagy cégek (például Google, Netflix) algoritmusai szabályozzák, ezáltal tematizálják a keresési találatokat és azok sorrendiségét is (Szűts, 2021). Ugyanakkor előfordul az is, hogy az algoritmizálás elvén működő botok írnak megjegyzést egy-egy poszt alá. Mindez megkérdőjelezi a felhasználók teljes körű hozzáférésének valódiságát és a web 2.0 tartalomszolgáltatásainak demokratikusságát. Az online információ hitelességének megítélése már az internet megjelenése óta vitatéma. A 2000-es évek elején az interneten megjelenő hírportálok, valamint szakmai tartalmú blogok, wikik legitimációjának igazolása volt a központi kérdés (Iófalvy, 2017), mára már - függetlenül a platformtól - az online nyilvánosság terében a nem hiteles információk hitelestől való megkülönböztetése lett a legnagyobb kihívás. A témeges k6zésségimédia-hasznalat a friss hírekkel kapcsolatos tájékozódást is befolyásolja. A közösségi média hírfolyamában a felhasználó ismerősei hirmeg
