Oldal 50 [50]
OCR
II. Történetmesélés az információs korban ] 49 állampolgárokhoz: bemutatják, hogyan hangolják össze a magánéletet a politikával, a társadalmi normák és nemi sztereotípiák szerint reprezentálják mindennapjaikat, sőt, a bejegyzések olykor humoros elemeket is tartalmaznak. Az állampolgárok meggyőzésének hatásos eszköze ez, akik úgy érzik, hogy a politikus közülük való. A közösségi médián keresztüli kommunikáció lehetővé teszi ugyanakkor, hogy az állampolgárok reakciógombokkal vagy hozzászólással kifejezzék véleményüket. A részvételiség ésa kommunikáció azonban csak illúzió. Ugyan a politikusok közösségi médiában megjelenő üzenetei a közvetlen, személyes diskurzus látszatát keltik, azonban ezek az üzenetek az infotainment részét képezik és céljuk a figyelem felkeltése, valamint az elköteleződés elérése (Hernández-Santaolalla, 2020). Ezt a jelenséget Nieland (2008) politainmentnek nevezi. A politikusok másik narratív stratégiája - különösen kampányidőszakban -, hogy az aktuálisan népszerű HBOvagy Netflix-sorozatok cselekményvilagat, mémjeit, fordulatait a politainment részeként intertextualitasként beépitik kommunikacidjukba. A spanyol politikai partok külünösen a Irónok harca sorozatra tettek képi és audiovizuális mémutalásokat (Bellido-Pérez & Donstrup, 2020). Ezek a tartalmak stiritett narrativaval birnak, ugyanakkor apropot teremtenek a személyközi kapcsolatfelvételre, a közös élményvilág megvitatására is. A közösségi média lehetővé teszi, hogy tartalmak előállítói és azok befogadói elérhetőek legyenek egymás számára és közvetlenül kommunikáljanak egymással, kielégítve szociális összekapcsolódási igényüket is. A mikronarratívumok ezáltal a média közös rítusába is bevonják a résztvevőket. Ezek a bejegyzések ugyanis nem csupán azt kommunikálják, hogy a politikus lángost evett vagy disznót vágott, hanem ezek az információk tágabb szimbolikus összefüggésben jelennek meg. Erre a fajta kommunikációra értelmezhető Császi (2002) elmélete, aki a média rítusait durkheimi fogalomrendszerben értelmezve úgy vélte, hogy a média a fizikai tér és idő történéseit a rítusok szimbolikus terébe és idejébe helyezi, így adva kulturális jelentést társadalmi jelenségeknek. A populáris média - és ezáltal a közösségi média hibrid világa is - lehetővé teszi, hogy egy közösség hiedelmei, normái ilyen formában nyilvánossá váljanak. A közösségi média történetmesélésében megjelenő társadalmi rítusok közvetlen kapcsolódásra és közös moralizálásra adnak lehetőséget. A mikronarratívumok adott értékrendhez való érzelmi viszonyulást, azonosulást, esetleg tagadást váltanak ki a felhasználókból, identitásfenntartó és -formáló erejűek. A politikai szereplők közösségimédia-kommunikációja olyan, mint egy meghosszabbított interaktív választási kampány. A mikronarratívumokban olyan elbeszélésszerkezetek jelennek meg, amelyek a morális rend visszaállítására, a hőshöz kapcsolható cselekedetek megjelenítésére épülnek. A politikai közösségimédia-kommunikációban negatív rítusok is megidéződnek, az ellenféllel kapcsolatos botrányesemények szinte azonnali publicitást kapnak. A képviselt értékrendhez viszonyított deviancia bemutatásának a célja a felhasználók elhatárolódásának kiváltása. Az azonosulást vagy elhatárolódást a felhasználó reakciógombokkal, megjegyzésekkel vagy a tartalmak továbbosztásával, ezáltal saját ismeretségi körében való népszerűsítésével is kifejezheti. Ezekre az egyéni megosztásokra aztán újabb
