Oldal 37 [37]
OCR
36] Digitális média és történetmesélés a felsőoktatásban typographicus azon tudása, hogy nyomtatott forrásokat hozzon létre és fogadjon be, mely kiegészül napjainkban a homo interneticus virtuális környezetben mutatott interakcióival. A narratívaelőállítás monopóliuma a 20. század második felétől kikerült a sajtó, a tömegkommunikáció ernyője alól. Először a családi fotózás, majd a "80-as évektől a VHS-technológia elterjedésével, a családi videók készítésével a hétköznapi felhasználó is képes narrációt létrehozni. Ez a tendencia tovább erősödött a digitális eszközök és az okostelefonok hétköznapi használatával az ezredfordulótól. Az internet megjelenésével és elterjedésével a személyközi és atömegkommunikáció is megváltozott. A web 1.0 idején a 90-es évektől az ezredfordulóig akommunikációs mintázatok a 20. század második felében elterjedt módon reprodukálódtak. A hírportálok az írott sajtó napilapstruktúráját követték, a chatszobák, a telefonálás és az SMS-küldés párbeszédes jellegét szimulálták, míg az e-mail-fiókok létrehozása lehetővé tette a privát elektronikus levélküldést, amely sebességében megelőzte a táviratot, azonban narratív struktúrája a konvencionális postai levélre hasonlított. A 2000-es évek elején azonban óriási változás következett be az internet világában: a web 2.0-ás fordulat. Olyan webhelyek jöttek létre, amelyek lehetővé tették a befogadó nyilvános online interakcióit is. A blogokon naplószerű bejegyzéseket publikálhatott bármelyik felhasználó, amelyekre olvasóik hozzáfűzésekkel reagálhattak. Megjelentek a tartalommegosztó portálok is, amelyeken a felhasználók saját videóikat, prezentációikat, képeiket tehették nyilvánossá. A harmadik jelentős változás, hogy létrejöttek a kettős természetű, egyszerre integratív és individualista közösségimédia-felületek. Az új platformok funkciói integrálják a 20. század összes infokommunikációs technológiai (IKT) eszközének funkcióit, és lehetővé teszik a személyközi beszélgetésre szolgáló chatelést, hang- vagy videóhívást, a verbális, képi vagy audiovizuális tartalmak fogyasztását, megosztását és a tartalmakra való reakcióadást. A szóbeliség és az írásbeliség konvergenciája, a hagyományos és új médiaeszközök együttes hétköznapi alkalmazása Szécsi (2016) szerint a harmadik szóbeliséget teremti meg, amely a másodlagos szóbeliséghez tartozó médiumok, tehát a rádió, a televízió és a telefon hármas interfészét egyesíti és egészíti ki új lehetőségekkel. Ez a hálózati társadalom új nyelve. , A verbális kommunikáció képi dimenzióval való kiegészítése a nyelvi kreativitás új eszközeivel járul hozzá a mindennapi információcsere hatékonyabbá tételéhez. (Szécsi, 2016, p. 84-85) A web 2.0 ugyanakkor individualista fordulatot is jelent. A technológia még mindig lehetővé teszi a tönegkommunikációs tartalmak közvetítését, de ezzel párhuzamosan személyes narratívák is nyilvánosságra kerülhetnek. A privát tartalommegosztással megszűnt a szerkesztőségek és a szakmai elit által gyakorolt professzionális tartalomszelekció, amely egyfelől kedvezett az egyéni szólásszabadság gyakorlásának, másfelől azonban az óriási adatszmog megnehezíti a minőségi és hiteles információkhoz való hozzáférést. Az okostelefonok lehetővé teszik a korlátlan személyközi kommunikációt, valamint a tartalmakhoz való hozzáférést és megosztást. A közösségi média világában egyre több, kizárólag kép és videó megosztására alkalmas felület jelenik meg, amelyeken a felhasználók ontják napi törté
