Oldal 35 [35]
OCR
34] Digitális média és történetmesélés a felsőoktatásban nem váratott magára sokat az első sorozat sem (A Tenkes kapitánya, 1963-1964). A filmre jellemző filmnyelvi, narrációs technikák és műfajok megfigyelhetőek a sorozatokban is. A serial sorozatokban az epizódok cselekménye egymásra épül. Az akár több évadon keresztül bonyolódó cselekmény, annak összes cselekményszálával, a rádiójátékok és a 19. századi újságokban közölt folytatásos regények hagyomanyat viszi tovabb. A szerialikus sorozatrészekben az események a szereplők viszonyrendszerere gyakorolt hatásuk miatt érdekesek. Egy-egy epizód ugyanolyan alapszerkezet szerint épül fel: 3-4 cselekményszálat beszél el, és a részeket cliffhangerrel, azaz nyitott kérdéssel köti össze. A nézőket a folyamatosan alakuló cselekmény bilincseli a képernyőhöz. Ezzel szemben a seriesek epizódjai lezártak, minden egyes rész visszaviszi a szereplőket az egyensúlyi helyzetbe. Az epizódok önálló elbeszélésegységet alkotnak - csak a főszereplőgárda, a műfaj és a tematikus alapelemek azonosak. Az ilyen sorozatok részenként csak egy vagy kettő cselekményszálat bonyolítanak. Sorozatelbeszélések esetén műfaji és célcsoportonkénti fragmentációról is beszélhetünk csakúgy, mint a hollywoodi filmek esetén. Eltérés viszont a mozifilmek narratív struktúrájától, hogy az expozíciós rész rövid vagy hiányzik az epizódok elejéről, illetve a szereplők és a cselekmény szintjén többször tűnik fel ismétlődő (emlékeztető) elem (Mittel, 2006). Az ezredfordulón megjelentek az audiovizuális tartalomszolgáltatási piacon a mozifilmeket és az évtizedekig bulváros témájú, kliséktől hemzsegő sorozatok helyett komplexebb narratívájú high concept sorozatokat gyártó és forgalmazó szolgáltatók. Mindez válasz volt a már a "80-as években elkezdődött folyamatra, amikor a televíziós narratívumok befogadását, idejét és tartalmát a nézők egyre inkább kontrollálni tudták. A VHS-, majd DVD-technológia, a tematikus kábeltelevíziók megjelenésétől és térhódításától kezdődően lehetővé vált az adásidő-független televíziózás. A kultikus filmeket és sorozatokat a rajongók korlátlanul, bármilyen időpontban megnézhették, és egyszerre több epizódot is megtekinthettek. A csatornák és műsoraik nézettsége csökkent, ezzel párhuzamosan a nézők komplexebb narratívájú sorozatokra vágytak (Mittel, 2006). A nézők nem szeretik, ha az elbeszélések befogadäsäban reklámok zavarják meg őket. A minőségi történetmesélést és a zavatalanságot az európai televíziózásban a közszolgálatiság jelentette, az amerikai rendszerben pedig az előfizetett filmcsatornák. Az ezredfordulótól globálisan hozzáférhetőek azok az amerikai tartalomszolgáltatók (elsőként az HBO, majd később a Netflix), amelyek lehetővé teszik a korlátlan és zavartalan befogadást. Ezek a szolgáltatók a nézők leküzdhetetlen türelmetlenségének és történetéhségének köszönhetik sikerüket, és ezáltal gazdasági profitjukat. A high concept sorozatokra jellemző, hogy az alapcselekmény bonyolódik epizódról epizódra, de az egyes részek önálló cselekményvilággal is bírnak. A sorozatok saját narratív 10gikájuk szerint építik fel epizódjaikat, ám Mittel (2006) megjegyzi, hogy úgynevezett narratív látványosságokkal eltérhetnek ettől egyes epizódok cselekmény- vagy időkezelésében, hogy a sorozatfelépítés logikáját követő néző figyelmét és hosszú távú elköteleződését is fenn tudják tartani.
