Page 34 [34]
OCR
I. A történetmesélés interdiszciplináris megközelítése ] 33 mezésén keresztül mutatják be. A hírnarratívumok narratív struktúrára épülnek, megtalálható bennük a szereplők sokfélesége és az egyensúlyi helyzet konszolidálása. A hírszelekció folyamatában a néző érdeklődésére számot tartó tartalmi elemek döntő fontosságúak, ezek alkotják a hírértéket. A hírértéket növeli, ha 51. sok embert érint, sokakra van hatással, 2. időszerű, 3. ismert személy vagy szervezet szerepel benne, 4. közeli eseményről, történésről szól, 5. valamilyen nézeteltérés vagy konfliktus áll fenn a szereplők között, 6. van benne valami különös, 7. valami sokak által jól ismert és tárgyalt általános témához kapcsolódik." (Aczél, 2007, p. 37) A néző úgy érzi, hogy a valóság részesévé válik, átéli az élményt. Carey (1989/1992) úgy véli, a hírek befogadásával a nézőnek rituális élménye van, és egyfajta átélési éhséggel viszonyul az újdonságokhoz. A hírek mellett a másik domináns televíziós műfaj a reklám, legyen szó politikai vagy kereskedelmi célú népszerűsítésről. A hír és a reklám műfaja keveredik is a magyar közszolgálati média rövid hírblokkjában, amelyben egy perc alatt hat hírt mondanak el. A villámhírek, bár formailag a reklámra hasonlítanak, tartalmukban politikai narratívák, és ezek kifejtve — tehát az eredeti szándékot megerősitve — a főműsoridőben sugárzott hírblokkokban jelennek meg (Szabolcsi, 2021). A hírnarratívumok az eseményeket annak teljes társadalmi-kulturális keretéből kiszakítva mesélik el. A híradások az egyes hírek narratíváját hatáskeltő képsorokkal támasztják alá. Az alkotók különböző céloknak rendelik alá a képsorokat attól függően, hogy milyen hatást szeretnének kiváltani (például szorongást, csodálatot, megvetést, identifikációt). A valóság összes eseményéről nem tud tájékoztatni a tömegkommunikáció, nyilvánvaló tehát, hogy nemcsak a narrációk verbális és vizuális kôzlésformäinak vizsgálata az érdekes, hanem az is, hogy mely események kerülnek be a tömegkommunikáció révén a közvélemény beszédtémái közé. A tömegkommunikäciönak napirend-kijelölő hatása van, ami azt jelenti, hogy nem azt szabja meg, hogy az emberek mit gondoljanak, hanem azt, hogy miről (McCombs g Shaw, 1972). A framingelmélet egyenesen azt állítja, hogy a média üzeneteit sajátos — politikai és gazdasági háttérérdekeknek megfelelő - keretben, azaz narratív struktúrában tálalja, amelybe egyes eseményeket beemel, míg másokat elhallgat, vagy túlhangsúlyoz, így uralja a társadalom domináns rétege a tömegek vélekedését. A műveltebb elithez tartozók tudják értelmezni a médianarratíva mögöttes üzenetét is, valamint többféle forrásból tajékozédnak és kritikus szemlélettiek (Bajomi-Lazar, 2006). A ’90-es évek recepcidelmélete a médiakutatasra is hatdssal volt, mivel a hirnarrativumok befogadása kapcsán felmerült, hogy azok értelmezése befogadófüggő, hiszen minden néző eltérő kontextusokat hoz működésbe a befogadás során. Az explicit történetmesélés igényét is kielégíti atömegkommunikáció. A rádiózás legnépszerűbb műsorai a színházi közvetítések, valamint a folytatásos rádiójátékok (például A Szabó család, 1969-2007) voltak. A magyar televíziózás hőskorában a színházi közvetítések és kabaréelőadások vonzották a legtöbb nézőt, és
