OCR
I. A történetmesélés interdiszciplináris megközelítése ][ 27 a műfajokat a természet ciklikusságának rendszerébe illeszti, és megállapítja, hogy eszerint csak négyféle műfaj, ahogyan ő nevezi mythoi létezik. Az arisztotelészi két alapműfaj mellett a románcot és az iróniát nevezi meg. Frye felosztásában a komédia olyan elbeszéléstípus, amelyik a tavasz, a hajnal archetípusának feleltethető meg: a hősök megküzdenek a külvilág akadályaival, végül győzelmeskednek. A románc a nyár és a delelő nap beteljesültségét és erejét reprezentálja. Az ősz, a napnyugta, a halál archetípusa a tragédiában ölt testet. A tél, a sötétség pedig az iróniában jelenik meg, ez a románc paródiája. A posztmodern korban a művek műfaji besorolása irrelevánssá válik (Imre, 1996). A recepcióesztétika felfogása szerint a műfaj nem eredendő, külső szabályrendszer, hanem együtt íródik a műalkotással. Az adott mű befogadóinak elvárásai között szerepelnek a műfaji konvenciók is, azonban az irodalmi mű minőségének megítélése nem függhet a műfajfejlődésben elfoglalt helyétől, csakis a hatástól, végső soron a befogadástól. A mű esztétikai értékét az határozza meg, mennyiben képes változtatni a befogadó elváráshorizontján (Jaut, 1999). 2.5. Kánonelmélet A történetmesélés aktusára nem lehet a társadalmi-kulturális dimenzió figyelembevétele nélkül tekinteni, és magára az elbeszélésre sem. Az, hogy az egyes korszakokban mi számít érvényes, tehát értelmezhető, közkedvelt elbeszélői formának, és mi marad ezekből fenn az utókor számára, társadalmi megítélés és kulturális szelekció kérdése. Az angolszász és skandináv területeken fogalmazódott meg a 20. század végén a kánonelmélet, amely azt vizsgálta, hogy mi az adott kor elváráshorizontja a műalkotásokkal kapcsolatban - így az irodalmi, filmes, mozgásos narratívumokkal kapcsolatban is. A kánonelmélet elsődleges fókuszpontja, hogy megvizsgálja, mely alkotások, milyen paradigmák és milyen értelmezésmódok válnak egy-egy nemzet kulturális identitásának, a nemzeti kánonnak a részévé, valamint hogy hogyan, milyen értékrend mentén végzi a szakértői elit egy-egy alkotás hitelesítését és végül kanonizálását, a szó eredeti jelentése alapján , szentesítését. A kánon tehát lehet ideológiai hatalmi eszköz is. Nem véletlen tehát, hogy a kánonképződés az irodalomelméletben nemcsak a recepciókutatás, hanem a társadalmi viszonyokat is figyelembe vevő diskurzuselmélet és konstruktivizmus számára is kiemelt problémakör (Kulcsár-Szabó, 1996). 2.6. Filmelmélet A mozgóképi elbeszélések közkeletű megkülönböztetése a tartalom fikciós vagy dokumentatív jellege alapján történik. Azonban az általános vélekedéssel szemben a fikciós,