OCR
I. A történetmesélés interdiszciplináris megközelítése ] 23 jelennek meg az elbeszélésben a történet eseményei." Chatman (1999) szerint az elbeszélés tulajdonsága a kettős időszerkesztés. Mindegy, milyen médiumon keresztül aktualizálódik egy történet, a narráció magában foglalja a történet eseményeinek időbeli egymásutániságát, másrészt az események elbeszélésben bemutatott idejét. A két időbeliség egymástól független. Tipikus példa erre az elbeszélésben megjelenő flashback vagy flashforward. Az időtartam, azaz hogy egy eseményegységet milyen hosszan mutatnak be, az a tényező, amely meghatározza az elbeszélés dinamikáját, azaz hogy mennyire érezzük gyorsnak vagy lassúnak az elbeszélés sodrát.? Genette az elbeszélés narratív szintjeit is megkülönbözteti. A narráció legkülső szintjén a keretelbeszélést találjuk (extradiegetikus narráció). Az elbeszélésen belüli további elbeszélés (intradiegetikus narráció) is előfordulhat. Metadiegetikus narrációról pedig akkor beszélhetünk, ha a keretelbeszélésen belül felbukkan egy elbeszélés, amelyben egy karakter elbeszélése jelenik meg. Mint ahogy a mondattanban a mondatok, a narratív helyzetek is különbözőképp kapcsolódhatnak egymáshoz. Két helyzet viszonyulhat egymáshoz mellérendelő (additív) módon. Következményes (konzekutív) két narratív helyzet viszonya, ha az egyik beillesztésére azért van szükség, hogy megmagyarázzon valamit a másikból. A történet szintjén nem indokolható narratív helyzet beékelése pedig korrelatív, amely az olvasó értelmezésében kap jelentést. Bruner (1996) a narrativum tagoläsäban Ricoeur (1984) elmeleteböl indul ki, miszerint a narrativ idö az emberi szempontböl relevans idö. Ez azt jelenti, hogy csak azok az események a relevánsak az elbeszélésben, amelyek fontosak a szereplők, az elbeszélő szempontjából. Bruner tehát Propphoz hasonlóan úgy véli, hogy az elbeszélést a döntő fontosságú események szakaszolják. Propp szerint a narratív szöveg műfajtól függetlenül egy vágyott, ám korlátozottan hozzáférhető tárgy vagy eszköz megszerzése körül bonyolódik. Az elbeszélés elemi cselekvésegysége között a szereplők motivációja jelent összekötést. 2.3. Irodalomelmélet Bruner (1996) úgy vélte, hogy az ember a valóságról is konstruál történeteket, és kitalált dolgokról is. Az elbeszélés elemzésében a megtörtént vagy meg nem történt kategória nem mérvadó. Az egyidejű narráció ideje megegyezik az események idejével. A visszautalás (analepszus) során az elbeszélő egy korábban megtörtént eseményt mesél el, az előrevetítés (prolepszus) során pedig jövőbeli eseményt mutat be. Mindkét esetben érdekes lehet megvizsgálni azt is, hogy a visszatekintés milyen távolságban van az elbeszélés idejéhez képest, azaz hogy az elbeszélés idején kívül esik-e, vagy nem. 3 Ebben a kategóriában szerepel a sűrítés vagy összegzés, maga a jelenet (a cselekményábrázolás), a szünet és az ellipszis, amikor kimarad egy logikailag fontos esemény az elbeszélésből. Gyakoriság tekintetében az egyszer megtörtént eseményt lehet egyszer elmesélni (szingulatív elbeszélésmód) vagy többször (repetitív elbeszélésmód), valamint újra megtörténő eseményeket lehet egyszer elbeszélni (itaratív elbeszélési mód).