OCR
18] Digitális média és történetmesélés a felsőoktatásban már tudatos eseményreprezentáció volt a társas cselekvés közegében. Fontos szerepet játszott a kommunikációban a testbeszéd és a hang prozodikus irányítása, a hangszínek, a hangerő, -magasság, -tónus és -súly tudatos manipulációja, amely azonban még nem volt beszéd. Az igazi áttörtést a hangzó nyelv fokozatos kialakulása jelentette az emberré válás folyamatában. A mitikus kultúra az, amikortól az emberiség szert tett a verbális szemantikai emlékezet, a nyelvi szimbólumhasználat, valamint az elbeszélés létrehozásának és dekódolásának képességére. A valóságról szóló történetek megosztása a kulturális átadás legfontosabb eszköze volt, a múlt történeti rekonstrukcióját tette lehetővé. Az emberi tudásátadás kulturális termékei közül a narratív szerkezet használata a tudás áthagyományozásának legadaptívabb képződménye. A szobeliségen alapuldé — immar elbeszéléses -— tudásátadáshoz képest a következő fordulat a szimbolikus tárolás különböző eszközeinek a használatához kötődik. Az elméleti kultúra szakaszában megjelent az írás, majd a nyomtatás, ezzel - Donald terminológiájában - a külső szimbolikus tárolórendszerek, amelyek sajátos technológiai tudásmegőrző hardvernek minősülnek. Fajunk kognitív képességei ezeknek a fizikai tárhelyeknek köszönhetően kiegészültek és átalakultak. Az ember testének biológiai határán kívülre helyezte (és helyezi azóta is) a tudását, hiszen az emlékezeti tárhelyeken lévő ismeretek túlélik az elbeszélőt. A külső emlékezeti eszközökhöz való csatlakozás az egyén emlékezetét korlátlanná és pontosabbá teszi. A kódok megfejtéséhez azonban meg kell tanulni írni-olvasni, valamint a keresési és raktározási stratégiákat is el kell sajátítani. Az ember újabb és újabb eszközöket és médiumokat talál, hogy emlékeit, gondolatait áthagyományozza - legyen az írott, képi vagy audiovizuális tartalom. A memóriaraktárak világában már otthonosan mozgunk, könyvekben, újságokban, fotókon, filmeken mások által közölt információkra bukkanunk, ezáltal kapcsolatot építünk annak közlőjével. Donald ugyanakkor megállapítja, hogy az emberi kultúra a kezdetektől, az első emberi társulások óta hálózatos, majd egyre komplexebb kognitiv, affektiv és memoriahaldzatok jelentek meg. Napjaink digitalis narrativumai a hálózati megosztással határokon átívelő publicitásra tesznek szert, és virtuális jellegük folytán függetleníthetőek tértől és időtől, manifesztálva ezáltal a tudásátadás új formáját. , Minthogy különféle emberi reprezentációs rendszerek tudnak különböző mértékben egyszerre aktívvá válni, egészen bonyolult és összetett tudatállapotokat tapasztalhatunk meg. [...] Egy különösen jól megcsinált film tud egy időben az epizodikus, mimetikus és nyelvi szinten is incselkedni az aggyal.” (Donald, 2001, p. 320) 2. NARRATOLÖGIAI MEGKÖZELITESMÖDOK A narratolögia, azaz az elbeszeles tudomänya (Todorov, 1969) multidiszciplinäris terület, amely a narratív formába rendeződött szöveg szerkezeti felépítését vizsgálja. A diszciplína az irodalomtudomány strukturalista irányzatából fejlődött ki a "60as években, az elbeszélések szerkezeti elemzése azonban nem előzmény nélküli a bölcsészettudományokban. A narratív szintaxis a szöveg szerkezetét, a szemantika a