Page 17 [17]
OCR
16] Digitális média és történetmesélés a felsőoktatásban zülnek. Ezek az elbeszélések a csoport identitásának fenntartásában és a kulturális emlékezet megőrzésében játszanak fontos szerepet (Assmann, 1999). Ilyen történetek lehetnek az egy családon belül terjedő rokonsági anekdoták, visszaemlékezések, de ilyenek a nemzeti mondák vagy a történészek által külső források segítségével interpretált vagy akár egyéni tanúságtétel elbeszélések (oral history) is. A történetekkel való azonosulás erősíti a csoportidentitást, erősíti a csoportban fontos tulajdonságokat, és létrehozza az emlékezőközösséget. Az emberi világok mindegyikében van egy domináns világkép, amely meghatározza az értelemadás mikéntjét. Ebbe a rendszerbe illeszkedik számtalan közös és egyéni történet. Ezekben az elbeszélésekben felfedezhetőek ismétlődések, azonban mindnek van egy fix pontja, amelyet Heller (2015) Assmann nyomán kulturális emlékezetnek nevez. A megosztott egyéni történetek ugyanabba a közös narratívába, domináns világértelmezésbe illeszkednek. A kulturális emlékezet számos történetével további hatást gyakorol az egyénekre, akiknek lehetőségük van a csoportban uralkodó elbeszélések hőseivel azonosulni. A szubjektív élmény, ezáltal az egyéni narratívum nem lehet teljesen egyéni, mert abban is ismétlődik az adott kultúra központi narratívája. A kör tehát bezárul, ahogy Heller fogalmaz: , Szent Ágoston nem élhette volna át azt, mint amit Énje átélt háromszáz évvel korábban, vagy ha Indiában születik. [...] Egyetlen önéletrajz Énjét sem lehet egy másik világba, másik közösségbe, másik korba sáthelyeznix, mint amelyben írói éltek. (2015, p. 138) A kulturális emlékezet őstörténetei és a hozzájuk kötődő rituálék lehetővé teszik, hogy akiről megemlékeznek és a most emlékezők közössége, tehát a múlt és a jelen találkozzon. Heller példaként az egyiptomi kivonulás történetét (a zsidó pészahhoz kötődően) és annak felelevenítését, valamint Jézus keresztre feszítésének történetét (a keresztény húsvéthoz kötődően) említi erre példaként. A Tóra és a Biblia is egyegy közösség, a zsidóság és a kereszténység identitásának manifesztációja. Heller különválasztja a vallás- és a nemzetformáló kulturális narratívákat, ugyanis a nemzetformáló narratíva esetében a hitelességet erősíti, ha az esemény időben közelebb van a jelenhez, és egyfajta kollektív élményhez köthető (például Nagy Imre temetése) - ez esetben nem a kulturális, hanem a kollektív emlékezeté a főszerep. 1.3. Evolúciós és kulturális pszichológia Az evolúciós és kulturális pszichológia értelmezésében az elbeszélés megjelenése fontos állomás volt az emberré válás folyamatában. A nyelv általi történetmesélés fontos szociális aktus, a kultúra átadásának és fenntartásának a záloga. Az emlékezet társas beágyazottságának az elmélete már a 20. század elején megjelenik. Bár már Bartlett emlékezetelméletében is előkerül az a gondolat, hogy az egyéni emlékezet nem függetleníthető a kulturális-szociális közegtől, Halbwachsnál kifejezetten a megismerési folyamatok feltétele a társas kommunikáció. A közös történetmesélések aktusában fontos szerepet játszik a csoport, mivel szűrőként funkcionálva az egyén a csoport számára releváns elbeszéléseit hozza elő a pár
