Oldal 11 [11]
OCR
10] Digitális média és történetmesélés a felsőoktatásban 1.1. Elbeszélés és kogníció Jerome Bruner (1986) az emberi gondolkodás két módját különíti el: a paradigmatikusat és a narratívat. Ez a két mód az emlékek, tapasztalatok rendszerezésének, a valóság konstruálásának két típusát jelenti. A paradigmatikus gondolkodás keretei a szabályok, az elméleti fogalmak, az érvek és a bizonyítékok, míg az emberi gondolkodásnak a másik módja elbeszéléseken keresztül valósul meg. A két rendszer logikájának eltérő jellegét Jerome Bruner a , ha x, akkor y" példáján keresztül mutatja be szemléletesen: a , Meghalt a király, és akkor meghalt a királynő is. állítással. A paradigmatikus gondolkodás az állításban tényigazságot keres, míg a narratív gondolkodás a két esemény közötti kapcsolatot is magában foglalja, ami Bruner szerint lehet gyász, öngyilkosság vagy cselszövés. A logikai-tudományos gondolkodás a tapasztalati igazsággal való egybevetésre, az ellenőrizhetőségre épül, míg a narratív mód a történetekben lévő cselekedetek mögötti szándékokkal, a fordulatokkal és a következményekkel kapcsolatos megismerésre. Az elbeszélésben a cselekvés alkotóelemein (a helyzet, a tettek, a cselekvő személyek, az eszközök világán) túl megjelenik egy másik tartomány is: a cselekvők tudatosságának a területe, melyen keresztül feltárulnak a befogadó számára a cselekvő gondolatai, érzelmei, indítékai, motivációi és perspektívája. Míg a paradigmatikus gondolkodási mód törekszik az absztrakcióra, az ismeretek általános logikai rendszerbe történő beágyazására, addig a narratív megismerésben az egyedi, személyes jelleg érvényesül. Ahhoz, hogy megértsük, miért olyan hatékony és természetes a történetmesélés a mindennapi emberi kommunikációban, általános működésére vonatkozó jellemzőit is fel kell tárnunk. A megismerés, az emlékezet és a narratíva kapcsolatával a narratív pszichológia foglalkozik. A történetmesélés aktusa az elbeszélésben történő tudáskonstrukció, -átadás, -befogadás és -raktározás egységét foglalja magában. A triviálisnak tűnő folyamat azonban fontos kognitiv mozzanatokböl tevödik össze: 1. az elbeszélés megalkotása során az elbeszélő szubjektív módon rendezi az emlékeit; 2. az átadáshoz az elbeszélő nyelvi vagy képi reprezentációt hoz létre; 3. a reprezentációnak a befogadó számára értelmezhető narratív logikát kell követnie; 4. az emlékezetből történő előhívásban a kollektívan értelmezhető narratív sémák segítenek. A történetek mesélésén és befogadásán keresztüli emberi ismeretközvetítés megértésében segítségünkre vannak a narratív és kognitív pszichológia kulcsfogalmai, úgy mint a reprezentáció, a narratívum, a séma és a forgatókönyv. A fogalmak hátterét kognitivista szociálpszichológiai és pszicholingvisztikai modellek képezik. Az alapvetően konstruktivista szemléletű narratív pszichológiai megközelítésben a reprezentáció olyan aktív folyamat, amely során az egyén egy rajta kívül álló jelenség helyettesítését hozza létre, miközben számba veszi a hasonlóságokat és a különbözőségeket. A fogalom jelzi a mentális tevékenységet, hiszen az egyén előidézi (re-) a megjelenítéssel az eseményt, a fogalmat vagy személyt, és mintegy jelen lévőnek (present) mutatja azt. A szubjektív reprezentációk funkciója az objektív kulturális, társadalmi valóság — az egyén számára jelentésteli — leképezése. Az egyéni vagy
