Seite 8 [8]
OCR
Előszó A Digitális média és történetmesélés a felsőoktatásban című könyv - ahogy a címe is jelzi -— három, első pillantásra eltérő entitást kapcsol össze. A kötet célja, hogy bemutassa az információs társadalom jellemző elbeszélésformáit, valamint azokat a kutatási és oktatási területeket, amelyeken a narratívumok elemzése és alkotása hasznosítható a felsőoktatásban. A könyv öt nagy részre tagolódik. Az első a történetmesélést a különböző diszciplínák eltérő tudományos megközelítéseinek tükrében és sokszínű fogalmi apparátusainak segítségével vizsgálja. Rögtön az első fejezetben a kulturális, narratív, kognitív és evolúciós pszichológia megközelítéseivel átfogó képet kapunk arról, hogy a történetek mesélése és befogadása milyen szerepet játszik az emberi megismerésben, az emlékezésben és az interperszonális ismeretközvetítésben. A második fejezet az önmagában is interdiszciplináris tudományterület, a narratológia segítségével vizsgálja meg a narratív szövegek szerkezetét és funkcióit. Az első rész harmadik fejezete pedig áttekinti a technikai médiumokon keresztül megvalósuló történetmesélés jellemzőit. A könyv első része a különböző tudományterületek definícióinak segítségével meghatározza azt a fogalmi rendszert, amellyel komplex módon értelmezhető a megismerés és a kulturális tudásátadás narratív vonása. A narratíva, narratívum, narráció, narrátor, reprezentáció, fabula (történet) és szüzsé (cselekmény) mind olyan fogalmak, amelyek a kötet további fejezeteiben konzekvens módon segítik a leírt összefüggések és jelenségek megértését. A könyv második része az információs társadalom új történetmesélési konvencióinak jellemzőit mutatja be. Az első fejezet áttekinti, hogyan alakultak át a 21. század első évtizedeinek digitális narratívaalkotási szokásai és formái az okoseszközök és a web 2.0-ás platformok megjelenésével, és különös figyelmet szentel a médiakonvergencia, a hipertextualitás, valamint a sűrített tartalmú, részvételi történetmesélés jellemzésének. A második fejezet a 20. századi hagyományos audiovizuális kifejezésformák 21. századi, modulárisan építkező és interaktív narratív transzformációit veszi sorra. A második rész további fejezetei bemutatják a 21. század összetett médiakörnyezetéhez alkalmazkodó új történetmesélési eljárásokat: a transzmédia-tôrténetmesélést, amely a cselekménykiterjesztés multimediälis formája; az interaktív történetmesélést, amely a befogadót a cselekmény alakulását befolyásoló interaktorrá teszi; az adatvezérelt történetmesélést, amely a narratív adatvizualizáció komplex és dinamikus formája; valamint a digitális történetmesélést, amely az egyéni és kisközösségi tartalomközlés és önmegjelenítés eszköze.
