Oldal 58 [58]
OCR
5.6. A FOGLALKOZÁSOK MENETE hol tart. A beépülés gyorsasága nagy mértékben függ attól, hogy a kisgyermek mennyire képes kapcsolódni az óvodai csoportjának társas közegébe, illetve hogy a családjában vagy aszomszédságában mennyire van lehetősége magyar nyelvű beszélgetéseket hallania, azokba bekapcsolódnia. Az elvontabb kifejezések bevezetésével érdemes várni, ameddig konszolidálódnak az alapelemek. A kisgyermek persze már akkor is hall elvontabb elemeket tartalmazó megnyilvánulásokat, hozzászokik, lehet, hogy érti a jelentésük egy bizonyos tartományát, sőt előfordulhat, hogy elkezdi használni is ezeket. Akiknél ezeket az elemeket megjelenni látjuk, érdemes rászánni a foglalkozások közben annyi időt, hogy megbizonyosodjunk a tudásuk mélységéről. Az iskolaelőkészítő nyelvi tevékenységek között kulcsfontosságú szerepet tölt be a hallás utáni szövegértés fejlesztése. A nyelvi tartalmak ilyenkor jelennek meg egymással összekapcsolódva, amely sajátosság nagy kihívást okozhat a kisgyermekeknek. Egyszerre sok szempont jelenik meg, a szövegnek vannak elemei, amelyek beazonosíthatóak, vannak, amelyek ismerősek, és vannak, amelyek teljesen idegenek. A feladathelyzetben a pedagógus mesél. A kezdeti szakaszban érdemes a mesét fejből mondani, mert ez közelebb áll a beszélt nyelv hanghordozásához, és a szemkontaktust könnyebb tartani a hallgatósággal, amelyből visszajelzést kaphatunk arra, hogy tudják-e követni a mese eseményeit. A jelentéstársítás elősegítéséhez érdemes bábokat, eszközöket és rajzokat használni, hogy a kulcsmozzanatokat meg tudják ragadni a szövegfolyamból. Az érzelmi állapotokat és változásukat jól érzékeltethetjük dramatizált előadásmóddal. A dramatizáláshoz kapcsolódó módszerek a történet elmesélésén keresztül ösztönzik a gyermekek szabad beszédét, amely megfigyelhető abban, hogy átveszik a pedagógus beszédének prozódiai mintázatát. A kezdeti szakaszban ez sokszor csak formailag valósul meg, és nincs valódi mondanivaló, de a formai megjelenése már jelzi, hogy lassan elérkezik a tartalommal való kitöltése is (Schmidt 2012). A magyar mesékre jellemző alaphelyzetek, szereplők és események megismerése után a szabad mesélést felválthatja a meseolvasás. Felolvasáskor a hanghordozás és a szöveg elhangzásának tempója általában gyorsabb, mint beszéd során. Az összetett mondatok szegmentálása eltér a szabad beszédtől, így más prozódiai sajátosságok válnak transzparensekké, amelyek később kisiskolásként az olvasáskor felidéződnek majd, és érthetőbbé válik számukra az olvasott szöveg. Ez a folyamat hangos olvasáskor
