Oldal 26 [26]
OCR
3. A NYELVTANÍTÁS CÉLCSOPORTJAI ÉS HELYSZÍNEI lehet, hogy egy másik országban. Ezt a nyelvet az illető első nyelvének és egyúttal származásnyelvének nevezzük (Nádor 2018: 15—16). Fontos azonban a származásnyelv és az első nyelv közötti eltérés megtartása. Az , első nyelv" kifejezésben egyrészt megjelenik a kronológia, az időbeli különbség szempontja (a beszélő életében az egyik nyelv időben megelőzte a másikat), másrészt pedig a kizárólagosság szempontja (az adott nyelv volt az egyedüli a megjelenésének pillanatában). E mellett a nyelv mellett később megjelenik egy másik, amely egyelőre talán még idegen nyelv, aztán lassan átalakul másodnyelvvé, és kezd felzárkózni a beszélő első nyelvéhez, de pozícióját tekintve még mindig a második. Majd egy bizonyos idő után kétnyelvűvé válik a beszélő, és ekkor már mindkét nyelven képessé válik a korábban csak az első nyelvre jellemző nyelvhasználatra. Az időfaktor alakulása egyénileg változó, különböző felfogások léteznek arra vonatkozólag, hogy hozzávetőleg mennyi időre van szükség a különböző nyelvhasználati szintekre való eljutáshoz. Az egyéni különbségek miatt viszont az időbeli szakaszok meglehetősen hosszúak lehetnek, Baker szerint (Baker 2011: 12) összesen 5-8 évre van szükség. Ezen belül a mindennapi nyelvhasználat magas szintű alkalmazása 2-3 év után várható, míg az ezzel ugyan párhuzamosan zajló oktatási nyelv elsajátítása akár nyolc évig is eltarthat. A kétnyelvűség meghatározása legalább olyan nehéz, mint az anyanyelvé. A definíciók a roppant megengedő, alapvető kommunikációs igények kielégítését már a kétnyelvűség jelének tekintő elképzelésektől (Grosjean 1989) a rigid, magas szintű balansz kétnyelvűség megítéléséig terjednek (Bartha 1999: 184). A gyermekkori nyelvtanulás szempontjából tulajdonképpen felesleges is bármelyik elméleti keret mellett elköteleződni, mert gyermekekről lévén szó, a nyelvhasználati rendszer még kialakulóban van. A kommunikációs helyzetek kevésbé változatosak az esetükben. Az otthon, az oktatási intézmény és esetleg valamilyen különóra: sport vagy Zenei oktatás alkotja a gyermekek általános nyelvhasználati terét. Alacsonyabb életkorban zártabb az életterük, magasabb életkorban nagyobbak a kommunikációs elvárások a gyermekekkel szemben. A nyelvtudásuk folyamatosan fejlődik attól függően, hogy melyik nyelvet milyen mértékben használják, milyen nyelvi impulzusok érik őket. A magyar óvodákban és iskolákban nehezen oldható meg a tervezett nyelvi segítés. Egyrészt a szakember- és szaktudáshiány, másrészt a tananyag- és a módszertani segédletek hiánya okozza az akadályt.
