Seite 11 [11]
OCR
1. ANYELVTANITÄS-NYELVTANULÄS KOMPLEX MODELLJE... — a múlt század végén — magyar származású, akiknek a magyar többnyire nem is az első idegen nyelv (i.m. 1998: 248-249). Nehézségként nevezi meg a tanári segédkönyvek és módszertan hiányát — szerencsés módon ezen a téren már jelentős elmozdulás tapasztalható -, továbbá bírálja a rendelkezésre álló nyelvkönyvekben tükröződő társadalmi-szociális környezetet. A módszertani, személyi és tárgyi feltételek esetében ismétlődnek a korábban felvetett hiányosságok: mindhárom területen jellemzőnek tartja a megfelelő képzés, eszközök, intézmények és tananyagok hiányát. E két eszmefuttatás tanulságai, esetleges hiányosságai alapján, illetve a megällapitäsok aktualizäläsäval kirajzolhatö a nyelvtanitäs-nyelvtanulás olyan komplex modellje, amely valamennyi fenti tényezőt igyekszik figyelembe venni. Ez a komplex modell a nyelvoktatást meghatározó elemeket két csoportra: belső/humán és külső tényezőkre osztja. Belső vagy humán tényezőként a nyelvtanárt és a nyelvtanulót nevezhetjük meg, míg a külső tényezők közé soroljuk a módszertant (a tanárképzéssel együtt), az eszközrendszert, illetve az intézményi feltételeket. A modell komplexitását jelzi, hogy az egyes tényezőket és elemeket nem lehet szigorúan elkülöníteni egymástól: a nyelvtanár személye nem választható el a képzési-intézményi lehetőségektől, a képzés befolyással van a készülő tananyagokra, a készülő tananyagokat befolyásolják a tanulói célcsoportok és igényeik változása, az igények ismét új módszereket, más képességekkel bíró nyelvtanárokat eredményeznek stb. 1.1. A NYELVTANITÄS-NYELVTANULÄS HUMÄN OLDALA 1.1.1. A NYELVTANÄR A bemutatandó modell közelít Hegyi személyi feltételeihez (Hegyi 1967) abban, hogy a nyelvtanárt is befolyásoló tényezőnek tekinti. Hegyi gátló tényezőként említi a nyelvtanár anyanyelvét, mivel az anyanyelv idegen nyelvként történő tanításában , szembe kell néznünk azzal a megtévesztő látszattal, hogy könnyű dolgunk van, hiszen »csak« a magyart tanítjuk, s nem idegen nyelvet" (Hegyi 1967: 5). E gondolatban megmutatkozik az a tévhit, amellyel a magyarnyelv-tanárok naponta találkoznak: anyanyelvünk (szinte) tökéletes ismerete nem biztosítéka annak, * 10°
