OCR
A Turcograeciae libri octo Henricpetrinél latinul jelent meg 1580-ban.'”° A szöveggyűjteményekről való mondandónkat részben ez utóbbi témához kötödő megjegyzéssel kezdhetjük. 1556-ban ugyanis Johannes Oporinus kiadott egy olyan, főként görög szövegek latin fordításait tartalmazó kötetet a zürichi lelkész, Conrad Clauser (cca. 1515—1611) gondozásában, amelyek a törökök eredetéről, és a történetükről (De origine et rebus gestis Turcarum) szólnak a XV. század végéig." A 26 ebben a kötetben összegyűjtött forrás közül kétségtelenül Ihedorus Gaza (1400/10-1475) és Laonicus Chalcocondyles (cca. 1420—cca. 1470) a legfontosabb. A könyv sikeres volt, ebben az évben újra kiadta Oporinus, néhány szöveget kihagyva az új kiadásból.2§ Laonicus művét Oporinus később is megjelentette, 1562-ben, egy a Bizánci Birodalom históriáját összefoglaló kötetben, amelynek legfontosabb darabja Gregoras Nicephorus (cca. 1295—cca. 1360) Byzantinae historiae Libri XI. cimü munkäja volt.!” Ez a gyűjtemény is Conrad Clauser szöveggondozását dicséri. Sebastian Henricpetri is összerakatta a maga törökökkel kapcsolatos szöveggyűjteményét. A tizennégy szöveg nem egyszerűen a törökök szokásait, terjeszkedésük indokait, egyes harci sikereit mutatja be, hanem a hódítók természetrajzának ókori mintáit is bemutatja," vagy az olyan tanulságos történeteket, mint az örmények tragédiája (sikertelesége a törökök ellen)."! A fő munkatársa a latin kiadásoknál Wilhelm Godelevaeus (XVI. század második fele), a német fordításoknál pedig Nicolaus Höniger (1548-1598) volt. A „vezerszövegek” Antoine Geuffroy (11556) Aulae Turcicae Ottomanique Imperii descriptio (Hoffhaltung de Tiirckischen Keysers) és Pietro Bizzarri (1525—1586) művei voltak. Az egyes kiadásokhoz egyéb, kisebb műveket is beleszerkesztettek az éppen aktuális kiadásba.!? Végezetül ki kell mondanunk azt a benyomásunkat, hogy a bázeli könyvkiadók jól együttműködtek abban, hogy ne zavarják, vagy inkább segítsék egymás üzletét akkor is, ha minden bizonnyal konkurensek is voltak. Jól látszik, hogy a törökökkel kapcsolatos ismeretek terjesztésében alapvetően Johannes Oporinus és Heinrich Petri / Sebastian Henricpetri vett részt. A nagyobb, tudományos kiadványokat tekintve mindenképpen. Előbbi főként (csaknem kizárólag) latinul publikált, utóbbi jellemzően a német fordításokat adta közre. Látszik már olyan tendencia is, hogy egy-egy szerző főként egy meghatározott kiadónál jelenik meg (első kiadásban szinte mindig). Ilyen például Pietro Bizzarri Sebastian Henricpetrinél. 126 GÖLLNER, Torcica II, Nr. 1770. 127 GöLLNneER, Torcica Il, Nr. 949. VD16 ZV 17969 128 VD16C 2005 129 VD16 G 3005; VD16 C 2006 130 DEMOSTHENES (i. e 384 —i. e. 322), Oratio pro ferenda ope Olynthiis adversus Philippum, regem Macedonum intő beszéde Philipposznak a meghódítottakkal való viselkedésének hibáit emeli ki. 131 Bernhard von BREYDENBACH, De Armeniis et eorum erroribus 132 Basel, Sebastian Henricpetri, 1573 (latin - VD16 ZV 6601); 1573 (latin— G6LLNER, Turcica II, Nr. 1620, VD16 G 1913); 1573 (német — GöLLNER, Torcica Il, Nr. 1621, VD16 G 1910); 1577 (latin - GöLLNER, Torcica II, Nr. 1679, VD16 G 1914); 1578 (nemet - GöLLNER, Torcica II, Nr. 1692, VD16 G 1911); 1596 (nemet - GÖLLNER, Tovrcica II, Nr. 2197, VD16 G 1912 101