Oldal 95 [95]
OCR
A krakkó és a budai Jagelló-udvarban ismert Filippo Buonaccorsi (Callimachus Experiens, 1437-1496) pontosan ismerte a török veszély mértékét. Ő az, aki megírta I. Ulászló lengyel (1434—1444), magyar kirdly (1440-1444) torténetét,” azet a kirälyét, aki a Várnai csatában halt meg a török ellen harcolva. Ezutan irta meg a De bello Turcis inferendo oratio című munkáját, amelyben az európai kortársaknak részletezi az oszmán hódítás jelentette veszélyeket. Hagenauban ez a mű 1533-ban jelent meg Johann Setzer örököseinél." 1510-ben az augsburgi birodalmi gyűlésen XII. Lajos francia király követe, Louis Hélian (XV-XVI. század fordulója) az oszmán veszély, és az ellenük folytatandó harc elhanyagolásával vádolta a Velencei Köztársaságot, beszéde (De bello suscipiendo adversus Venetianos et Turcas oratio) először Augsburgban jelent meg 1510-ben," de közvetlen utána Mathias Schürer strassburgi műhelyében is." Az 1518. évi birodalmi gyűlésen, Augsburgban hangzott el kettő beszéd a pápa anyagi segítségkérésével kapcsolatosan (pro és contra), amelyet az oszmánok elleni harchoz kért. Az egyik szerzéje Thomas de Vio (1469-1534), a papa kiildétte, a masik, Ulrich Hutten egy bolognai iskolatársa, a königsbergi jogász humanista, Friedrich Fischer (cca. 1464—cca. 1529). A két beszédet tartalmazó kis kiadvány Lazar Schürernél jelent meg Schlettstadtban (a nyomtatvány szerint , Utópiában"), 1519ben." Rögtön megjegyezzük, hogy a pápának nyújtandó segítség tárgyában több beszéd is elhangzott, és ezek közül néhány meg is jelent Bázelben. Johannes Frobenius 1518-ban kiadta Riccardo Bartolini (1470-1529) összefoglaläsäban a német rendek véleményét Ihomas de Vio beszédéről (Responsio Principum Germaniae data... legatis... Leonis XI." Martin Luther számos művében értelmezte a törökök jelentette veszélyt, azonban amellett, hogy a keresztényeknek a bűneiktől való megszabadulást alapvető fontosságúnak látta az oszmánok jelentette büntetéstől való megszabadulásban, a másik alapvető tanácsa az összefogás volt. A második buzdító prédikációja (/eerpredig) 1530-ban jelent meg először. Johann Prüss strassburgi kiadásában 1542ben, Eine heerpredig wider den Türcken címmel." Nem lehet azonban kétségünk afelől, hogy akár Luther, akár Johann Brenz, egyébként Elzászban ki nem adott, de számos kiadást megélt török ellenes, vagy törökkel kapcsolatos írásai elterjedtek voltak ezen a területen is. 75 Historia de rege Vladislao, seu clade Varnensi, Augustae Vindelicorum, Sigismund Grimm, 1519. (GÖLLNER, Torcica 1, Nr. 123.) 76 G6LLNER, Turcica 1, Nr. 494. 77 GÖLLNER, Torcica I, Nr. 40. 78 GÖLLNER, Torcica I, Nr. 41. 79 Orationes duae..., Schlettstadt (Selestat), Lazar Schürer, 1519. GÖöLLNER, Tvrcica I, Nr. 128. nem foglal állást, hol található , Utopia"; BENZING, Szrasbourg, 1981, Nr. 1434. és MuLLER ]., Strasbourg, 1985-1986, 205, Nr. 290. Matthias Schürernek tulajdonítja, és strassburgi kiadványként azonosítja. A szöveg genezisének leírását, a szereplők azonosítását és a nyomtatvány kiadási helyének meghatározását elvégezte BuRcKEL 2018, 237-238., 303: Annexe 2, Nr. 5. 80 GÖLLNER, Torcica I, Nr. 92.; VD16 B 572 81 GÖLLNER, Zorcica I, Nr. 738. 94
