Seite 78 [78]
OCR
Az Eiselerek és a hegyaljai bor III. Sebastian Eiseler krakkói, illetve nagy valószínűség szerint felső-magyarországi jelenléte egy olyan hosszú távú üzleti stratégiának volt a része, amely legalább két generáción át meghatározta a bécsi család térségbeli tevékenységét. Földrajzi értelemben és üzleti hálózat szintjén is ez a család rendelkezett az egyik legkiterjedtebb kapcsolatrendszerrel.** A nyugaton Nirnbergig, Augsburgig és St. Gallenig, délen pedig Velencéig és Triesztig terjedő hálózatuknak a legkeletibb szegmense volt a Krakkó-Kassa vonal, sőt a legújabban feltárt adatok szerint ettől keletre is bonyolítottak üzleteket. Az előző Eiseler-generáció térségbeli tevékenységéről a hatvanas évekből értesülünk. A kamarai források szerint 1568-ban az Eiseler fiverek („Eiseler Gebrüder”) különféle árukat szállítottak a frissen kinevezett Hans Rueber felső-magyarországi főkapitánynak (Veldtoberister).? Sajnos ebben az esetben nem tudósít arról a forrás, hogy pontosan mit is vittek a derék generálisnak és embereinek. A szöveg azonban érdekes módon arról szól, hogy a Ruebernek szállított áruk — egyelőre még — nem kerültek felhasználásra (,bis auf weitere Verordnung nicht verwenndt werden"). Ebből áttételesen arra következtethetünk, hogy nem feltétlenül hadianyagról lehetett szó. Fennmaradt az ügyben a Szepesi Kamara fizetőmesterének egy nappal későbbi keltezésű irata is. Ebben a Zah/meister leírja, hogy az Eiselerek maradéktalanul beszállították Kassára a kért árukat." Ezenfelül kitér arra is, hogy az áruk nem lettek felhasználva. A Szepesi Kamara következő levelében már két pontosítás is szerepel. Egyrészt megnevezik a fivéreket: Andre és II. Sebastian Eiseler koordinálta a szállításokat. Másrészt információt nyerünk az áruról is, nevezetesen posztót vittek a katonaság számára Krakkóból." Bár a fenti forrásokból nem értesülünk arról, hogy ellenkező irányba, azaz Krakkó felé milyen árukat szállíthattak a bécsiek, az azonban bizonyos, hogy a kereskedői logikának megfelelően észak felé is vittek ki árukat a Magyar Királyságból, így az embereik nem mentek ,üresen" visszafelé. Egy két évvel korábbi bejegyzés alátámasztja feltételezésünket. Hans Eiseler 1566-ban kérvényezte, hogy 20 hordó borra kapjon vámmentességet. A jó minőségű bort a lengyel udvarba, konkrétan a lengyel királynénak („fur die Khunigin zu Polln”) szällitotta.” A dátum alapján Habsburg Katalin lengyel királyné volt a , címzett". Sajnos a borról nincs több információnk, az azonban közismert, hogy a lengyel udvarban már ekkor is nagy népszerűségnek örvendtek a hegyaljai borok. A vámmentesség iránti kérelem minden bizonnyal a korábban a Habsburgoknak 34 Üzleti &s rokoni hälözatukhoz läsd bövebben: Tözsa-Rıcö 2014, 118-126. 35 ÖStA FHKA HF Ö Prot. R 280 f. 324v. 1568. szeptember 23. A Feldobrister (eredeti jelentésében főhadparancsnok) kifejezés félrevezető lehet, azonban egyben mutatja a kassai térség kiemelt stratégiai jelentőségét. A térség katonai vezetőit az uralkodó egységesen a felső-magyarországi mezei és egyéb hadai főkapitányának nevezte ki. PALFry G. 1996, 198. 36 ÖStA FHKA HFÖ Prot. R 280 f. 326r. 1568. szeptember 23/24. 37 ÖStA FHKA HFÖ Prot. R 280 f. 326r. 1568. szeptember 23/24. 38 ÖStA FHKA HFÖ Prot. E 266 f. 136r. 1566. június. 39 Davies 2006, 119. Pontosan Lengyelország királynéja és Litvánia nagyfejedelemnéje (1553—1572) és mantovai hercegné. 77
