Oldal 77 [77]
OCR
származó borokat („Man muß wißn wivil der heirigen und wievil ferdigen”).”” A forräsokböl az is egyértelmű, hogy Hans Eiseler nagy tételben, több ezer forint ertekben kereskedett borral. A század végéről ismert több adat, miszerint egy Adam Eiseler nevű személy is kereskedett borral. Ez az Adam Hans Eiseler fia volt, aki ezek szerint folytatta apja gazdasági tevékenységét. Adam 1591-ben 42 akó borra kapott vámmentességet. Sajnos sem a bor származási helye, sem a szállítás iránya nem ismert." A vámmentesség hátterében megint hitelezést sejthetünk. Amint azt korábban említettem, az áruhitel intézménye, illetve a kamarának nyújtott hitelek mindennapos részét képezték az üzletnek. Erre további példaként hozható, hogy a még 1543-ban meghalt I. Sebastian Eiseler után számos kintlévőség maradt, amelyeket a fiai még az ötvenes évek elején is próbáltak behajtani. Már az uralkodónál is közbenjártak a tartozások kiegyenlítése végett. Egy 1554-es iratban maga Ferdinánd ismerte el, hogy a néhai Sebastian korábban 1 000 akó bort bocsátott az udvar rendelkezésére, aminek árából 1554-ben még mindig 600 forinttal tartozott a kamara. A törlesztést — jellemző módon -— úgy intézték, hogy az Eiselereknek vámmentességet biztosítottak az összeg erejéig a terfisi (ma Tarvisio, Olaszország) vámon." Végül röviden kitérhetünk még arra, hogy az Eiselerek elsődleges rokoni kontaktzónájába tartozó bécsiek is foglalkoztak borral. II. Sebastian Eiseler egyik lányát a városi tanácsos Georg Kazbeckhez (/Katzbeck) adta feleségül. Kazbeck a nyolcvanas évek elején már biztosan foglalkozott borkereskedelemmel.? Kazbeck sógorával, III. Sebastian Eiselerrel társult, és 1589—1591 között közösen működtettek egy kereskedőtársaságot. Üzleteik lebonyolítása során legalább nyolc embert alkalmaztak. A cég forgalma igen változatos, ugyanakkor speciális árustruktúrát mutat: többek között gyümölcsök, citrom, mazsola, muskotályos bor, borpárlat ( gesottnen Wein), valamint még osztriga is szerepelt a forgalmazott áruk között. Együttműködésük keleti irányban is jelentős üzleteket eredményezett. Egy — nagy valószínűséggel — 1591-es supplicatióban Kazbeck képviselte mindkettőjük érdekeit. Az iratból arra lehet következtetni, hogy Eiseler éppen lengyel vagy magyar területen volt.? Kazbeck illetékemelés miatt írt panaszt, és tulajdonképpen Eiselernek a Magyar Királyság és a Krakkó közötti útvonalon tapasztalt negatív benyomásait (,wie dan maistes Taills Handelßleut alberait auf Polln und Crakhau zu raisen"), illetve a bécsieket ért hátrányokat igyekezett a kamara felé tolmácsolni. A szövegből kiderül, hogy Krakkóban is voltak érdekeltségeik, mégpedig Kassáról szállított viasszal kereskedtek. 29 OStA FHKA HF O Prot. E 381 f. 138r. 1583. március 2. 30 ÖStA FHKA HFÖ Prot. R 451 f. 9v. 1591. december 1. 31 OStA FHKA NO GaB Bd. 72. f. 185r. 1554. július 7. 32 ÖStA FHKAHF Ö Prot. E 381 f. 51r. 1583. január 24. Érdekességképpen megjegyezhető, hogy ugyanebben az évben 1 000 ágyúgolyót szállított Kanizsa helyőrségének. OStA FHKA HF O Prot. E 381 f. 80r. 1583. február 9. 33. OStA FHKA Niederésterreichische Herrschaftsakten (NOHA), Wien, Stadt, W 61/c/48/c (1585-1604) Nr. 837. f. 1168r. Kiterjedt tevékenységi körükre jellemző adat, hogy ugyanebben az évben Georg Kazbeck selyemmel és különféle velencei árukkal kereskedett önállóan, Sebastian Eiseler pedig egy nürnbergi partnerétől vett át posztót és egyéb speciális árukat. Kazbeckhez: ÖStA FHKA NÖHA, W 61/c/48/c Nr. 837. f. 1205v, Eiselerhez: 1207v-1208r. 76
