Oldal 75 [75]
OCR
Felső-Magyarországon, hanem a nyugati határon, az óvári harmincadnál használt ki vámmentességet a Ruebernek nyújtott 1 400 forint erejéig." Végül nézzük a bort! A mennyiség sajnos kérdéses. A szövegben ugyanis 50 §aumb szerepel mennyiségmegjelölésként, ami — eddigi ismereteink szerint — egyelőre nem értelmezhető pontosan. Fontos viszont, hogy a szállítmány kapcsán értesülünk a bor minőségéről. Amint azt fentebb olvashattuk, édes bort (Süfwein) vittek Ruebernek. A bor származási helyét sajnos nem adják meg. Egyelőre csak feltételezhetjük, hogy a legközelebbi borvidékről, Hegyaljáról származott a készlet. Ha így van, akkor nagy valószínűséggel aszúhoz, vagy szamorodnihoz hasonló édes borról lehetett szó. Valószínűsíthetjük, hogy a főkapitány az édes bort nem a katonák élelmezésére szánta, hanem reprezentatív célokra, például diplomáciai tárgyalások során kívánta felhasználni. Elgondolkodtató még azonban, hogy hol fizettek utána vámot. Ebben a tekintetben még az is elképzelhető, hogy külföldről hozták be a bort. Krakkóban például, ha kis mértékben is, de előfordulnak a mediterrán térségből szállított, nagy valószínűséggel édes borok (kanári, malváziai).? Mindazonáltal hasonló irányú borbehozatalra eddig még nem találtam példát a vonatkozó forrásokban, így ez utóbbi lehetőséget egyelőre inkább el kell vetnünk. Emellett szól az is, hogy a nagy távolság miatt kevésbé valószínű, hogy a jó értékesítési piacot kínáló Krakkóból még tovább hozták volna a már egyébként is távolról oda szállított bort. Az Eiselerek és a bor A bécsi elit családjai közül az Eiselerek üzleti stratégiájában (is) kiemelt helye volt a bornak. Témánk szempontjából további fontos információ, hogy az Eiseler család viszonylag jelentös tevekenyseget fejtett ki a Felsö-Magyarorszäg-Del-Lengyelorszäg-Morvaorszäg regiöläncolatban. Meg mielőtt ráközelítenénk a vizsgált térségre, érdemes általánosságban áttekinteni az Eiselerek és a borkereskedelem kapcsolatát. A fent említett id. Ihomas Eiseler halála után főként unokaöccsei, ifj. Ihomas, II. Sebastian, Hans és Andre Eiseler vitték tovább a családi üzleteket. Ebből az ún. második Eiseler-generációból úgy tűnik, hogy Andre fejtette ki a legjelentősebb tevékenységet. A generációváltás után, a hetvenes-nyolcvanas években az Eiseler-ház üzleti stratégiájában is tendenciaváltás érzékelhető. Andre ekkortól bonyolított egyre jelentősebb önálló üzleteket, másrészt a testvérek nagy valószínűséggel felosztották egymás között az egyes térségeket. A forrásokból az érzékelhető, hogy ezekben az években Andre egyre inkább a déli, délnyugati irányt részesítette előnyben, s az árustruktúrájában is változás következett be. Az általa bonyolított áruforgalomban viszonylag jelentős helye volt a bornak. Az udvari számadások szerint 1577-ben János György brandenburgi választófejedelemnek szállított bort. 21 ÖStA FHKA HFÖ Prot. R 311 f. 528r. 1574. december 17. 22 Tézsa-Ricé 2018, 75. 23 OStA FHKA Hofzahlamtsbücher (HZAB) Nr. 31. 1577. £. 1671-v. 74
