OCR
életrajzait. A wittenbergi történetszemlélet kissé felszínes filozófiai betétje Dániel álmáról és a birodalmakról pedig a protestáns egyetemek Luther, Melanchthon és Johannes Carion nevéhez köthető közhelye. Ehhez még könyv se kellett, de amilyen mélységben karcolja a témát, nyugodtan feltételezhető, hogy a zsebébe egyik szerzőtől sem fért már bele semmi. Összefoglalva: valószínűleg az Eiseler család egyelőre ismeretlen tagja írta az epiniciont. A szöveg színvonalából arra lehet következtetni, hogy eredetileg iskolai gyakorlatnak készült, és ha már ilyen ,jól sikerült", akkor a család üzleti érdekeit elősegítendő ajándékként ki is adták. Az alkalmi költészet alműfajaként az epinicion a pindaroszi győzelmi ódák mintájára íródott valamilyen konkrét — nem történelmi messzeségű — győzelmet dicsőítő ének, amely a panegirikusz műfaji jegyeit is óhatatlanul magán viseli. Mivel tárgya szerint a török elleni győzelemről ír, ezért a #urcica irodalom közé sorolhatjuk, amelynek gyakori retorikai fogása a lamenzatio, amely a pusztítás feletti kesergés, sirám költői eszköze. Hogy a szöveg iskolai gyakorlatként milyen színvonalúnak számított, nem tudom megítélni. Mivel kinyomtatták, ezért feltételezhető, hogy ha nem is bírt a legkimagaslóbb kvalitásokkal, de azt a szintet azért megütötte, amely megengedte a mű kiadását és ajándékba küldését. Hogy végül a kis nyomtatvány eljutott-e a tokaji kapitányhoz, nem tudjuk, ahogy azt sem, hogy rajtunk — és esetleg Rueber, valamint talizmángyűrűjének hét ördögén? — kívül olvasta-e bárki is a verset. Egyetlen ismert példányát jelenleg az Országos Széchényi Könyvtár őrzi." 34 IMRE 1995. Ezen belül is az Opera antiturcica fejezet, 98—107. 35 A rwKkortárs Ungnád Dávid azt írja Karl Rueberről, hogy , bátor katona, egyszersmind ördöngös ember hírében állt, azt beszélték róla, hogy gyémánt talizmángyűrűjében hét ördögöt tartott." Kovács-FENYVESI, Ungnád Dávid, 1986, 217. 36 Jelzete: Röpl. 300. 63