OCR
megfelelően pocsék vers, amellyel — jobb híján — azért megpróbáltak a tokaji és/ vagy felsö-magyarorszägi fökapitäny(ok)näl lobbizni. Ezt a feltevést az mondatja velem, hogy epinicion műfajmegjelölésű költeményekkel és/vagy kiadásokkal aligalig találkozni a 16-17. században. Sőt egyetlen kivételtől eltekintve, ami viszont inkább a műfaj paródiája (lásd lejjebb Balásfi könyvét), se az RMK, se az RMNy nem ismer ilyen című könyvet. Egy iskolai gyakorlattól elvárható lenne, hogy valami általánosabb műfajban csinosítsák képességeiket a diákok. (Persze ez sem lehet érv az iskolai gyakorlat ellen, mert lehet, hogy csak egyszerűen panegirikuszt kellett írniuk, aminek előkelőbb címet adott Lorenz Eiseler.) A fenti Calepinus-féle meghatározáson kívül a műfajnak van egy szűk, mondhatni elit hagyománya is: Pindarosz olimpiai győzelmi ódái. Az epinicion pedig nagyon rugalmas műfaj mind tematikájában, mind méretében és versformájában. A XVI. században számos kiadása létezik Pindarosznak görögül és latinul is, tehát nem lehetett ismeretlen ez egy diák számára, pláne nem, ha az Academia Sturmiana kötelékeiben tanult. Ha megnézzük az epinicion/epinicia című korabeli műveket, akkor tematikusan a következő kategóriákat lehet elkülöníteni: 1) Tényleges csatáról, ütközetről szóló dicsőítő ének. 2) A győzedelmes Krisztusról és/vagy egyházról szóló himnikus, biblikus vagy teológiai mű." 3) Egyetemi fokozat megszerzésére, vagy valamilyen hivatali kinevezésre mint győzelemre írott dicsérő költemény. Számunkra az első kategória az érdekes, ebből van a legtöbb, és Eiseler műve is ide tartozik, vagyis valamilyen sikeres hadi vállalkozás feletti dicső öröm megéneklése. Mint fentebb említettem, ilyen című könyvet az RMK és RMNy Eiseler művével együtt (amelynek viszont még nincs RMK száma) csupán kettőt ismer. Ha költői értékei miatt nem is, de emiatt mégiscsak figyelemre méltó a könyv. A nemzetközi könyvtermésben is gyér epinicion-kiadások közül pár példát említenék. Az egyik a tényleg epikus méretű 1571-es lepantói csata terjedelmes győzelmi éneke, amelyik azért érdekes, mert a szerző az epiniciont egyfajta zsoltárparafrázisként a 46. és 144. zsoltárral gyúrta össze.? A másik példa is azt mutatja, hogy elsősorban röplap jellege volt ezeknek a humanista munkáknak: II. Henriket ünnepli Calais 1558-as visszafoglalásáért az a rövid, csupán 49 hexameterből álló győzelmi ének, amely ugyanabban az évben jelent meg Párizsban." Érdemes még megemlíteni Jan 27 Csak pár példa erejéig. A legismertebb ezek közül: CALvIN 1544. Nagyobb terjedelmű epinicion: RAVINIus 1541. Egy Melanchthonnak ajánlott epinicion bibliai parafrázisokkal: SIBER 1556, 227-259. Érdekes magyar példája ennek Balásfi Tamás Nagy Benedekre írott gúnyversei. A gunyorosnak szánt, karaktergyilkos , hitvitában" saját győzelmét feltételező és ünneplő Balásfi ezeket szintén epinicia címen adta ki: Balásfi 1616. 28 Például: ScHoPPE-PAREus 1598. 29 PacHNELITHUs 1572. 30 Leropecario 1558. 58