Oldal 54 [54]
OCR
A beszámolók szerint tényleg sok zsákmányt szereztek a keresztények, sőt Szamosközy szerint még 25 tevét is elragadtak. Szepesi énekének 106-112. versszakai alapján rekonstruálható, hogy mi történt a csata július 19-ei, keddi napja előtt. Hétfőn az egri katonák rajtaütöttek egy török csapaton, akiket levágtak, foglyul ejtettek és megfutamítottak, majd Balmazújvárosba vitték a zsákmányt (429—432. sor): „Elevenen huszonkettét foganak, / Fejeket is egynéhányat szedének, / Három ezer barmot szabadítának, / Uj Várason ezekkel nyugodának". Közben Karl Rueber a főként Tokaj környékén verbuvált német katonáival és Csapi Kristóf, kállói kapitány is szorongatja a szolnoki béget, de beesteledik, és Hajdúböszörménytől visszavonulnak ők is Balmazújvárosba. Másnap mindannyian csatlakoznak a Geszti Ferenc vezette főerőhöz, amelynek aztán jobbszárnyát Rueber irányítására bízzák. Nádudvarnál érik utol a béget, aki már csatarendben várja őket. Legyőzik, sok török főembert lekaszabolnak és foglyul ejtenek, Sásvár maga is alig tud elmenekülni. Az Eiselernél olvasható erdőről nem tesz említést az énekszerző. Kelepcéről viszont van egy — talán csak általános értelmű — megjegyzése, amikor a menekülő törököket a környék lakossága levadássza a Hortobágyon (529—536. sor): , Mert réteken sokan gyalog legények / Törökeket sok ideig keresék, / Sokat bennek Hortobágyban ölének, / Kilenc százig mindenestől veszének. // Kiért téged, Úr Isten, mi dicsérünk, / És örökké mindenkor magasztalunk, / Hogy az tőrben kit vetett volt minekünk, / Az ellenség belé essék helyettünk." A másik három forrás nem említ tőrvetést. 53
