OCR
Nem tudjuk, hol történt az összecsapás, és azt sem, hogy kik voltak Rueber katonái, és pontosan ki volt az ellenfele. A csata mintha csak magától megesett volna valahol valamiért. Ehhez képest a többi forrás sokkal részletesebb összefoglalót ad. Annak ellenére, hogy mind Szamosközy, mind Istvánffy , szakszerűbb" leírását adják a csatának, és annak ellenére is, hogy a magyar énekszerző lazítja az elbeszélését a szokásos, meglehetősen közhelyes és unalmas bibliai párhuzamokkal és kötelező moralizálással, a legfontosabb forrásunk mégis kétségtelenül a Sásvár bégről szóló magyar históriás ének. A kései olvasónak az az érzése a szöveget böngészve, hogy amennyire a kissé értelmetlennek ható Eiseler távoli, úgy a magyar szerző, még ha részese nem is volt, de térben és időben az eseményekhez nagyon is közel volt. Ismeri a terepet, a helységneveket, és a csata szereplői sem vesznek valami távoli egzotikus derengésbe. A szakirodalom a Nádudvartól nem túl messze, nagyjából 70 kilométernyire lakó Szepesi György mezőtúri papot sejti a SEEPESI akrosztichon mégott.”! Habár Szepesi elbeszélésének központi hőse Geszti Ferenc diósgyőri várkapitány, mellette a másik hős Karl Rueber. Mivel nem akarok elveszni a nevek és helyek részleteiben, ezért csak Rueberrel foglalkozom. Az ének elején ezt olvashatjuk (512. sor): , Emlékezünk azért nagy szép dolgokról, / Isten félő, jámbor, vitéz urakról, / Geszti Ferentznek jó vitézségéről, / Kegyetlen Sásvár bégnek veszedelméről. // Egyetemben az jó Ruber Karollyról, / Császárnak tokai kapitányáról, / Ez esztendőbeli jeles harcokról, / Magyaroknak sok jó szerencséjekről." Az előzményekről, vagyis a hatvani vásárütésről is szót ejt, és ezzel kapcsolatban mindkét Ruebert megemliti (69-76, 89-92. sor): , Fel indita Isten az magyarokat, / Ruber Carolt és Colonitz Berthalant, / Velek dszve az Katai Ferentzet, / Ez orszagnak mint jambor ht hadnagyat. // Ezek mellé nagy sok jó vitézeket, / Magyart, sárgát és vasas németeket, / EI indíták harmad fél ezer népet, / Égetteték Hatvannac ő várasát... / Láták akkor magyarok emberséget, / Ruber Caroly, Katai vitézségét, / Magyar vitézeknek serénségeket, / Török főknek hamar el vételeket." Emiatt panaszkodik aztán Kara Üvejsz budai pasa , Ruber János" felső-magyarországi főkapitánynak a következő sorokban (145—148): , Ezen nagy haragja Veiz basának, / Azért igen ir az Ruber Ianosnak, / Hogy meg szegte volna frigyét császárnak, / Oka volna az nagy szörnyű romlásnak." 21 Ahistóriás énekről és Szepesi Györgyről lásd még: Ács 2002, 381-388. 52