Oldal 47 [47]
OCR
A tanulmány címében a répa nem egyszerüen a Rueber csaläd nevere utal (Rübe), hanem az alig száz éve nemességet nyert család címerére is, amelyen nincs más, mint egy jó kövér répa." A fent említetteken kívül több olyan költeményt is ismerünk, amelyek Hans Rueberről, jobban mondva halála alkalmából íródtak." Az alkalmi versek kedvelt technikája, hogy a dicsőített személy nemesi címeréről külön címerverset, vagy egy vers részeként a címer motívumait járják körül. A Rueber család címeréről egyik humanistának sincs semmi mondanivalója, vagy ha lenne is, nincs merszük megverselni. Talán nem találják a megfelelő jelképes, retorikai fogást a répán, hiszen könnyen válhatna nevetség tárgyává. Mi viszont — megkésett humanista gesztusként — vettük magunknak a bátorságot, hogy a tanulmány címében a bécsi borkereskedőkkel saját nemesi szimbólumával, a répával kapcsoljuk össze a Felső-Magyarország katonai élelmezéséért és takarmányozásáért is felelős Ruebert. Már Bécsből nézve is távoli, szinte egzotikus, háborús vidék a tokaji terület, hát még az 1200 kilométernyire lévő Strasbourgból. És ilyen távolságból, közvetlen ismeretségi kapcsolatok nélkül nem is csoda, ha összekevernek két kapitányt a végeken. A fennmaradt Eiseler-nyomtatvány viszont azt sejteti, hogy a család megpróbált valamiféle üzleti pozíciókat szerezni a felső-magyarországi/tokaji borpiacon. Így utólag persze elég félresikerült próbálkozásnak tűnik, még akkor is, ha nyilván másféle ajándékokkal is kedveskedtek Eiselerék Rueber(ék)nek. Hogy sikerült-e valamit elérniük, egyelőre nem tudjuk, mert nincs nyoma annak, hogy bármilyen borkereskedelmi üzletet kötöttek volna a régióban. Strasbourgból az üzleti célok is még tisztán körvonalazódhatnak, azonban a végvidéki területek, személyek, kapcsolati hálók, valamint az események kontúrjai már könnyen összefolynak, elhomályosodnak. Így vetődhet fel aztán az a kérdés is, hogy milyen győzelmet ünnepel szerzőnk. Erre könnyű választ adni, mert a 40—42. sorban azt írja, hogy az ütközet július idusa után hat nappal, vagyis 1580. július 21-én történt. Ez az 1580. július 19-ei nádudvari diadal lehet, amelyet három nagyobb, egymásból következő összecsapás előzött meg az évben. Ennek első epizódja 1580. február 14-én inkább csak egy portya, amikor is Karl Rueber tokaji, valamint a kassai, ecsedvári és kállói kapitányok Nádudvar városán rajtaütöttek. Ezt levélben panaszolja el a budai pasa Hans Ruebernek: , Továbbá a kassai Ernut kapitány és Rüber atyjafia az tokaji kapitány, az ecsed vári, és kállai kapitány, 12 eresztött zászlóval, 200, kocsi gyalogokkal, ezön februariusnak 14. napján, az Hortoba vizén túl Nád udvar várasára ütöttek, környül vötték és a rév helöket mind meg száguldották, látták hogy az vizek, és az költöző helyök nem szolgáltattanak nekik, Döbröczön felé igazodtanakés onnétmöntenekel. Effélegyüleközésöknek, ingörködésöknek, várak alá száguldásoknak, les hányásoknak, barmok, ménösök, juhok 9 Bucezin 1672, 198. 10 Epitaphia 1585. Es egy mäsik strasbourgi kiadäs: FriscLin 1601, Qq5'-Q q6". 46
